Elnyelt az augusztus. Meg az élet. Már szeptember közepe van, te jó ég, vége a nyárnak, mindjárt itt a tél, rohannak a hetek, hónapok, mire észbe kapok, szottyos öregasszony leszek (egy macskával és egy lógó fülű nyuszival).
Pedig volt: Vid itthon, Római part, hekk, fagyi, pad thai ebédre, Sziget, fény, szeletelés zenére, ingyen fény (a Sziget mintha egy másik dimenzióban lenne, bár most csak két napig). És olyan volt, mintha soha nem is ment volna el, sörözés, közös ebéd, pedig nincsen itt, és én időnként még mindig azt hiszem, hogy őt látom a körúton.
Aztán elköltöztem, egész simán ment, még nem voltak kipakolva a szatyrok, de már megejtettük az öt órán keresztül tartó Tesco-OBI-IKEA túrát, és estére volt egy balkonládányi fűszernövényem is (azóta is él, legalábbis próbálom élni hagyni). Aztán mentünk a Gödör-kempigbe Rotfront koncerten, maroknyian voltunk, így legalább volt helyem ugrálni, aztán hajnali fél kettő felé hazaindulás, alvás, másnap munka.
Majd a Tribal Fest Budapest nyelt el, próbahegyek, ruha, parázás, fogadtam olasz-spanyol vendéget (aki nem beszélt angolul, éljen az okostelefon és a google translate), workshopok, három este egymás után három fellépés, kimerítő, de imádom. El tudnám képzelni így az életemet, napközben órák, este fénysikercsillogás, kettő között zombulás.
Aztán (már szeptemberben) meglátogattam szüleim is, megnézték a szemükkel a lakást, megnyugodtak. Mindeközben szokásos munka a sajnos szokásossá váló stresszel, mélypontok és kiborulás, pihenni próbálás. Most hétvégén Egerszalók, péntek estétől vasárnap estig kikapcsolt aggyal szeretnék létezni.
Addig pedig még van egy fellépés csütörtökön, meg egy kisütni való halam is a konyhában, szóval megyek is.
Ezt mondtátok