Mostanában elkezdtem mások életével és problémáival foglalkozni, biztos azért, mert nekem most éppen nincsen ez utóbbi. Segíteni akarok, de csalódottan látom, hogy az emberek magukon nem segítenek.

Nade dolgok: hosszú hétvége, film, meleg, Héviz, lepekedés (új szavak!), szauna, rettenetesen sok alvás, ezzel járó rémálmok (de megérte). Szikrázó napsütés, Keszthely, jegeskávé, Szigliget. Négy nap pihenés után most háromnapos, egész laza tréningen vagyok, legalább nem sokkolt a munkába való visszatérés. Bedaráltam a Game of Thrones első évadot, ma megnéztem Natalie második életét (idegesítő, rángató kameramozgás, miért?), színes nyári ruhákban járok, a szólóm pedig félig készen van (pedig még több, mint két hét van a fellépésig, váóó).

A lakás pedig ebben a meleg időben fülledt, nem-meleg-de-nem-is-hideg, ami tényleg az utolsó döfés. Persze az Örsön a délre néző panel mostanra 35 fokos lenne már, itt pedig még mindig csak 24-25 van, de nem vagyok ezzel annyira elégedett annak fényében, hogy télen pedig lefagyott a seggem a WC-n.

Amint készen leszek a szólómmal, egy duett van tervben, két hét múlva színházba megyek, utána hétvégén lesz a fellépés, négy hét múlva Dublin. Meg úgy általában egy csomó tervem van mindennel kapcsolatban, szóval tetszik most az élet, örülök, hogy az enyém, és én élem.

(Szóval ne is törődjetek azzal, amikor olyanokat posztolok, mint a múlt heti. Csak rinyálás.)