Mostanában abból áll az életem, hogy próbálok eleget aludni. Persze ez így nem igaz, mert egy csomó minden történik, de mikor tegnap kilenc körül hazaértem, ledobtam a hátamról a táskát, akkor végigfutott az agyamon, hogy porszívózni, mosni, sorozatot nézni és tízkor lefeküdni kéne, és vajon ez hogy jön össze.
(Sehogy. Mostam, sorozatot néztem, majd olvastam majdnem éjfélig. A porszívó vádlón tekint rám.)
Hétfőn hősiesen elmentem jógázni, meghaltam, majd remegő lábakkal koncertre mentem a Szimplába (kivételesen nem mint előadó, hanem mint néző), kedden hősiesen elmentem cipőt nézni magamnak, de ebből meg ruhavásárlás lett. Szerdán a szokásos orosz, szóval tényleg csinálok dolgokat, csak túl keveset (<8 óra) alszom hozzájuk.
A szentpétervári fesztivál még mindig nem jelzett vissza, hogy szeretnének-e engem önkéntesnek, szóval a tanárnővel most B terveket dolgozunk ki, hogyan hozzuk össze az utazást. A rászánt pénz persze nem romlik meg, de igazán sajnálnám, ha a szabadságomat végül addig kuporgatnám, hogy a végén kényszerből venném ki és a falat nézném alatta. Végső esetben mehetnék megint Szigetre, csak kérdés, lesz-e bárki ismerősök közül, aki hetijegyes.
Ezt mondtátok