Kaptam Isoldétől ilyen játékot, három dolog, amit még nem árultam el. Eddig tartott kitalálni három dolgot, lássuk.
1) Nem biztos, hogy új, de hátha, hogy eléggé maximalista vagyok. Ha valamit elkezdek csinálni, akkor azt teljes erőbedobással akarom, ha pedig nem megy tökéletesen, akkor bosszant. Nem tudok csak kicsit tanulgatni, kicsit táncolgatni, kicsit eldolgozgatni, hanem csak nagyon. Ezzel nem lenne akkora baj, de az energiám véges, és nincs mindig időm mindenre, ami ilyenkor elkezd bosszantani, mint például hogy holnap lesz oroszom, házim meg sehol, de ma kivételesen este kilenckor még mindig dolgozom, szóval van kifogás. Ez még mindig nem lenne nagyon baj, ha elfogadnám, hogy más emberek nem ilyenek, hogy nem járnak utána a munkának, nem néznek jobban utána, hanem csak akkor mozdul, ha cseszegetem.
2) Talán az első pontból következik, hogy egyre jobban kezdem megszeretni a jógát. Egyre jobban megy, élvezem, ellazít, és ott csak magamra számítok, magamra figyelek. Szeretek csapatban táncolni, de időnként fáraszt, hogy vannak mások is, akikkel együtt kell működni. Szeretek csak magamra támaszkodni. És már kedvenc pózaim is vannak, éljen:
3) A jelenlegi pasim nem ismeri a blogomat. Tudja, hogy van, meg kérdezte már, csak még nem mondtam el neki, mert úgy érzem, hogy itt van az utóbbi három évem, és ha elolvassa, akkor hirtelen sokkal többet tud majd rólam, mint én róla, felborul az egyensúly a kezdeti ismerkedésben. Gondolom ez tökre nem így van, és fölöslegesen parázok, de most még ez van. Persze az is lehet, hogy nem olvasna vissza, meg az is lehet, hogy rég ismeri, hiszen használta már a gépemet, ott van az előzményekben, láthatta az e-mailek között a kommentekről érkező e-mailt, szóval ha olvasod, akkor helló, és szégyelld magad!
Továbbadom én is, de csak ha van kedvetek:
Ezt mondtátok