Sűrű volt ez a hét (is). Hétfőn az oroszórát a tanárnő lakásán tartottuk, és ha nem látom a saját szememmel, akkor el sem hiszem, hogy létezik ilyen. Mindenhol polcok, iszonyúan túlzsúfolt az egész, percekig csak bámultam, mire felfogtam, mik vannak körülöttem, dossziék, könyvek, dobozokban papírok, cetlik, feliratok, a Micmacs jutott róla eszembe (persze most nem találok olyan képet, amin látszódna, hogy miért).
Kedd reggel vérvétel, délután pedig véget ért fogorvos saga, bölcsességfog a helyén marad, és csak egyszer akartam bőgni (normális, hogy ennyire fáj a fogkőszedés? És hogy vasárnap még mindig fáj az ínyem?).
Csütörtökön felléptünk Nieto Mercedes estjén, megkaptam a halálos dózist arab zenéből, a közönségen meg látszott, hogy nem igazán tudják, mi meg mit csinálunk, de megtapsoltak. Az est után annyira felpörögtem, hogy éjjel egykor bírtam csak lefeküdni, meg is lett az eredménye, pénteken csak fél 10-re értem be. Pénteken este céges karácsonyi vacsora, ajándékozás, amiből sikerült magam kihúzni idén is (én, a rohadék).
Szombaton aztán Indigó nyitóbuli (egy hét alatt a harmadik fellépés), előtte bemutató próbaórákkal (hot jóga, zumba, cigánytánc), egy óra jógától durván beállt mindenem, a cigánytánctól a maradék minden, szóval itt ülök most az asztalnál totál lebénulva. A haflán szólóztam, négyszer ráléptem a szoknyámra, de mindenki azt mondta, hogy eddig ez sikerült a legjobban (akkor milyenek lehettek az eddigiek, muhahahaHAHAHA), fellépés után még elmentünk sörözni meg kajálni a csajokkal a csoportból. A Galériába ültünk be végül, ahol két óra alatt hétszer (!) ment le a Last Christmas, a végén már elkeseredetten kiabáltam, hogy ájgévjúMAHART!, de valami törzsvendégek buliztak, és mindig ezt a számot kérték, úgy érzem, kicsit meghalt bennem valami.
Éjjel kettőkor kerültem ágyba, ma nyilván ügyelek, nyolckor hívtak már, hogy mennyi szar jön be és mikor, és ezt most mondjam meg, félkómásan gépkapcsolás, levélletöltés, telefonálgatás, alvás tovább, délben újabb telefon ébresztett, a fejemből nem láttam ki, de félálomban is tudok dolgozni úgy tűnik.
Más. Sorozatok terén körülnéztem kicsit, letöltöttem néhány pilotot:
The Fades: 10 percet bírtam megnézni, de annyira fostam tőle, hogy nem mertem tovább, ezt lehet nem este kéne, hanem verőfényes tavaszi napon, virágos mezőn, körülöttem kicsi nyuszikkal.
Pan Am: 1960-as évek USA, a Mad Ment imádtam, ha hasonló, akkor ez is be fog jönni.
Lif's Too Short: kínos áldokumentumfilm a The Office és az Extras készítőitől, szátrok, arckarmolás, brit akcentus, imádom.
Ezt mondtátok