Nem szokásom a MÁVon nyavalyogni, de a héten három nap egymás után minden reggel negyedórás késésekkel indult a vonat, pedig se hó, se nap, csak egy kis szél, szóval komolyan már.
Közben csendes háborút vívok a szembeszomszéddal, aki nem húzza be a függönyt. Nekem van, de nem szeretem használni, így arra gondoltam, hogy ha őt sem zavarja, hogy én belátok hozzá, akkor engem sem zavar, hogy ő belát, így aztán makacs módon egyikőnk sem húzta el. Hamar kiderült, hogy ezt a harcot fel kell adnom, mert mikor egyszer felpillantottam a géptől, az egy szál alsógatyában mászkáló szomszéd látványa fogadott, és ez már nekem nem esett jól.
Különben nagyon kalandos hétvégét töltöttem a lakásban, beütöttem, megnyúztam és megégettem magam, mindezt takarítás során, szóval veszélyes dolog ez a házimunka.
És a szombati fellépésen legnagyobb meglepetésemre eljött két volt gimis osztálytársam, egészen meghatódtam, mert ők az első olyan ismerőseim, akik úgy jöttek el engem megnézni, hogy se nem táncosok, se nem a pasim.
Ezt mondtátok