Szóval kicsi sűrű lett ez a hét. Melóügyben eléggé pangás volt a hét eleje, pofátlanul hosszú ebéd- és kávészünetekkel, youtube-ozással, iroda közepén forgószéken pörgéssel. Ennek örömére elmentünk szerdán bulizni a kollégákkal, sajnos a bemelegítésnél elvéreztem (a "one for the road" negyedik pálinka nem kellett volna), de elsegítettek a ZP-ig, közben csak kétszer akartak eladni idegeneknek, és csak néhány fotót csináltak rólam, ahogy megfáradva ülök a megállóban a földön. Aztán ZP-ben inkább leültem, a mutatóujjamat mozgattam a zenére, és ismerkedni akaró srácokat beszéltem le magamról (nem köszi, nem akarok táncolni, sör sem kell köszi, ne, tényleg ne, ne érj hozzám különben lehánylak). Aztán táncoltam is, de csak óvatosan, hívtam egy taxit, nem volt apróm, ezért elfogadott kevesebb pénzt, most vagy ennyire rendes, vagy ennyire ki akart már paterolni a kocsiból.
Másnap fájtak a zajok és a fények, nyilván káosz volt munkahelyen, már a vonaton hívtak, hogy mi nincsen meg, a csoportvezető szabadságon volt, a kollégámról kiderült, hogy nem tud bejönni, szóval két embert helyettesítettem, miközben sorban derültek ki, hogy mit kell intézni most és azonnal. A többiek szerint nem is látszott rajtam a tegnapi buli, csak az volt gyanús, hogy megbeszéléseken a szokásosnál jobban artikukáltam.
Aztán tegnap este hazajöttem hétre, és aludtam tíz órát, így helyre zökkent a világ rendje.
Ezt mondtátok