A divatot vagy  nem követem, vagy csak késve kapcsolódok be, mert akkorra szokom meg csak a gondolatot, hogy felvegyek bizonyos ruhadarabokat. Például nekem a rövid szoknya csizmával egészen szörnyűnek tűnt évekig, aztán tavaly mégis hordtam. A csípőnadrág is a halálom, nem bírom elviselni, addig küzdök vele, míg meg nem nyújtom pár centivel. A szűk szárú farmert gyűlöltem, én szeretem a trapézt, kérem vissza a bővülő szárakat.

Ma viszont pillanatnyi elmezavaromban megadtam magam, és vettem hagytam Anyunak, hogy vegyen nekem bokánál is szoros, magasan derékig felérő farmert. Hózentrógerrel. Helló '80-as évek, jövök.