Kilengett a kockafaktor szerdán a Krimóban, kiderült, hogy képes vagyok scriptelésről beszélni sok-sok percen keresztül (lehet, hogy volt az egy óra is, ami azért is érdekes, mert nem igazán értek hozzá), de kapni fogok könyveket meg segítséget a témában, ami jó. Ami nem jó, hogy nyilván nem a cégtől, hanem nagyon kedves ismerőstől. Az irodában jelenleg a helyzet úgy áll, hogy leveleztem az ITval arról, hogy biztosítanak-e nekem oktatást, és válaszként azt kaptam, hogy mit scriptelgetek itt, hogy képzelem, mire használom ezt, jóvá kell hagyniuk ezt nekik. Nem lepődnék meg, ha az lenne belőle, hogy biztonsági meg egyéb szempontból aggályos, ne fejlesszek meg innovatívkodjak itt, pfuj.
De végre itt a hétvége, igaz, hogy végig készenlétben leszek, de az nem vészes, alig várom, hogy egyedül tegyek vegyek a lakásban, függönyt akarok mosni, meg sorozatot nézni, ismerősökkel találkozni, táncolni.
Az 1070 oldalas szörnyetegből pedig már elolvastam 420-at, még másfél hónap, és a végére is érek. De most sorozatok.
Ezt mondtátok