Napok óta meg akarom írni, hogy amikor egy hete a barátnőmmel vadul zöldteáztunk az éjszakában, akkor APEH ellenőrnek néztek minket. Ez akkor derült ki, mikor már elmenni készülődtünk, mert pánikszerűen hozták utánunk a blokkot. Kérdő tekintetemet látva megjegyezte a pincér, hogy lehetünk akár ellenőrök is, de még mielőtt ezen még megsértődhettem volna, megjegyezte, hogy "általában a legkevésbé gyanúsakról derül ki ez, és hát mittomén, simán elképzelhető, hogy az APEH-nál vannak jó nők".
Azóta persze volt hosszúhétvége is, aminek második felében a pasim vidéki kúriájában időztünk, én netezgettem, ő pedig szinopszist írt, egy ponton feladta, lebasztam, folytatta majd megcsinálta. Úgyhogy ennyit a múzsa csókja dumáról, a rinyáló művészeket csak jól le kell teremteni, és ostorral a billentyűzet elé zavarni.
Szerdán elmentünk a barátainkkal sörözni, ismét vittem orosz rágcsát. Most kifejezetten rám fért ez a találkozó, mert a napot körülbelül végignyüszítettem, hiszen hiába volt a hétfő és kedd szünet, ha máshol a világon nem. Reggel szembesültem azzal, hogy akkor nekiállhatok három napi melónak cirka négy órányi megbeszélés mellett, nem örültem. Hazafelé történt az eset a titanicos férfival, aki lelkes volt, szemében furcsa tűz lobogott, megígérte, hogy imádkozik értünk, és még rengeteg mindenről mesélt a százméteres távon.
Pénteken a medúzalányokkal ruhacseréltünk, "nagyon vékony a combod, mondd, anorexiás vagy? Nem szoktál hányni evés után?" én ezeket igyekszem bóknak venni, de azzal együtt, hogy a kollégáim elneveztek a beszerzés gebéjének, kicsit aggódom. A ruhacserén kaptam ujjatlan garbókat, aminek kifejezetten örültem, mivel az öt-hat éves példányaim pont a múltkor szakadtak el, és még mindig azokat gyászoltam. Ezen kívül még kaptam három pulóvert, felsőket, fehér topot, és egy farmerdzsekit, óje.
Ma este pedig fellépésem volt, mindkét szólómat előadtam, készült róluk videó is, remélem jók lettek, izgatottan várom. Most pedig chilis májkrémet kell ennem, és Buffy-t néznem.
Ezt mondtátok