Most már talán ideje belátnom, hogy az írószereken kívül a tárolóegységekhez is vonzódom. Akkor kezdődött az egész, mikor elköltöztem a családtól, és hirtelen az egész életemnek bele kellett férnie egyetlen félszobába. Rendet tartani sosem tudtam, mert ha mindennek találtam is helyet, néhány nap múlva ismét káosz volt és pusztulás. Aztán rájöttem (akarom mondani, Anyu tanácsolta - kezdekolyanlennimintanyám), ha kicsi szögletes kosárkákban tartom az apró szarokat, akkor egy csomó elfér belőlük egy polcon, és nem baj, ha a dobozon belül kupi van, akkor is megtalálok így mindent, hiszen be tudom azonosítani, melyik kosárba tettem.

A dobozok most persze költöznek velem, így a fétisem is, ma például az IKEÁ-ban is jártam*, hogy beszerezzek néhányat, mert sosem elég. (... és arra gondoltam, hogy veszek pár nagyobb kosarat is a szekrénybe. - És mit fogsz benne tartani? A kicsi kosaraidat?) Most így szombat este éppen annak örülök, hogy mennyi hely lett a beépített szerkényben azzal, hogy mindent beleszuszakoltam valamilyen szögletes formába. Ha megöregszem, én leszek a néni, aki mindent bedobozol.

*két éve erőszakkal kellett volna engem bekergetni oda, most meg mentem önként, bár nem ez az első furcsa dolog mostanában, például hordok kék pulóvert is, és egy avokádó van a radiátoron.