Nem gondoltam volna, de pénteken munka után mégis sikerült megjárnom a három házibulit, ahogy terveztem. Az első helyszínen a házigazdákon kívül még nem volt senki, segítettem főzni, és belezabáltam az avokádókrémbe (és elhatároztam, hogy nekem is csinálnom kell majd olyat). Miután megérkeztek a vendégek, én mentem is tovább, rajzolt térkép alapján megtaláltam a buszmegállót, és egy óra múlva már a három macskás embernél voltam.
Előtte még a Blaha Lujza téren hirtelen felindulásból vettem néhány marhaságot, az első standnál pedig összevitatkoztam az eladóval, mert megjegyeztem, hogy el vannak szakadva az anyósnyelvek. Mikor rámförmedt, hogy mit várok száz forintért, kioktattam, hogy fizetnék szívesen többet is, csak működne, mert szarért nem adok semmit. Végül egy másik standnál kb utánam dobtak egy parókát, és ezzel állítottam be a második buliba. Mikor a legtöbben elkezdték vadul felpróbálni, és sorban készültek a fényképek, megállapítottam, hogy már ezért megérte, majd leültem, nem ittam semmit, fáztam és elfáradtam.
Innen még elértünk az utolsó metrót, hogy éjfél előtt becsatlakozzunk a harmadik helyre, ami nem a pasim lakása, de lakott ott is, előjött minden oda kapcsolódó emlék, nyár van, én tanulok, ő análufókat fordít és időnként felsír. Itt egészen felébredtem, elkövettem azt a hibát, hogy ettem, így újra elálmosodtam, ezért inkább fél háromkor haza gyalogoltam. A lakásban felháborodott kölcsönmacska várt, aki előadta az éhező állatot, én pedig acélos jellemmel álltam ellen, mert tudtam, hogy kapott enni. Erre megrágott néhány műanyag szatyrot, és a lenyelt darabkákat visszaöklendezte a szőnyegre, mindezt hajnali háromkor. Igen, adtam neki utána enni.
A hétvégén akartam írni óévi összefoglalót, aztán mégsem, akartam táncolni, aztán mégsem, meg oroszt is ismételni, hát azt sem, de legalább bedaráltuk a Dexter ötödik évadát két nap alatt, és ez most már hivatalosan is hagyomány.
Ezt mondtátok