Szóval igen, nálunk van a kölcsönmacska, sajnos csak két hétig, de ennyi idő alatt kiélem minden kisállat-nyünyürgetős hajlamomat, nem mintha az urat nagyon lehetne szeretgetni (csak amikor engedi). Előtte kötelező olvasmányként elolvastam az Oatmeal idevágó részét

endure the pain and do not stop petting your kitty

hogy hangolódjak a témára. Jó arra belépni a lakásba, hogy vár ránk valaki toporogva, szemrehányó tekintettel vacsorát követel, miközben az üres tálkát nyalogatja.

látod, itt éhezem, hát van neked szíved? ilyenkor kell hazajönni? én meg csak itt várok és várok, támolygok, hát nézz rám

Az árnyoldalai is megvannak persze, mint például a tartós kialvatlanság. Van hajnalban az a pont, amikor megébredek, és tudom, hogy még egy órát aludhatok, erre megjelenik, dorombolva kettőnk közé fúrja magát, helyet foglal valamelyikőnk mellkasán, majd ha ez nem működik, akkor elkezdi csapkodni a szekrényajtót.

nahát felébredtél? hmmm, milyen véletlen, mindegy, akkor adhatsz nekem enni

Végezetül pedig egy kép az álcázás nagymesteréről:

Kattra megnő, de ne readerből próbáld.