Vannak azok a könyvek, amiről tudod, hogy nagyon rosszak, mégis úgy vagy vele, hogy elolvasnád, milyen is egy ilyen. Csak hogy aztán tényleg, okkal fikázhasd. Így voltam Fejős Évával (a Hotel Baliról spoileres ismertetés itt), de Vass Virág is ilyen, meg Lakatos Levente. A metróban agyonplakátozott történet fülszövege már sokat elárul, de biztosíthatok mindenkit, hogy sehol sincsen a könyvhöz képest.

Persze legtöbbször pénzt nem akarunk adni az ilyesmiért, és most itt van egy megoldás, ha nem tudjuk senkitől sem kölcsön kérni, sem letölteni: ki kell kölcsönözni. Néhány hete pillantottam meg a Westendben megnyílt könyvsiker kölcsönzőt, és gondoltam tesztelem, mivel mással, mint egy jófajta trash-siker-izével. Időm pedig van olvasni, ingázás ftw.

Szürke szeme úgy szikrázott, mint egy jégtábla, amelyről nem tudod eldönteni, hogy mikor szakad be alattad. Csúszkálhatsz rajta, de könnyen bele is dögölhetsz a kis kalandba.

A könyv egy szexjelenettel nyit: ügyes módszer arra, hogy megvetesse a kötetet, hiszen legtöbben a könyvesboltban állva az első pár oldalt olvassák el, és ez alapján (is) döntenek. A fülszövegbe is ebből vágtak be részeket, hogy így legyen teljes a rászedés. Gondolom mondanom sem kell, hogy több nincsen benne. Amúgy hálisten.

A főszereplők 17 éves elkényeztetett gazdag gyerekek: a szilikonmellű Barbi, aki egy popsztárral randizgatott, ezért híres lett, és meleg barátja, Krisz. A történet során Barbit elgázolják egy buli után, amitől amnéziás lesz, aztán  a média elől menekülve a Siófoki nyaralóba megy Krisszel, és visszanézik videóblogját, hogy kiderítsék, ki akarhatta megölni, és hogy visszanyerje emlékezetét. Igen, tényleg ennyire szar.

Az első száz oldalt olvasva nem tudtam eldönteni, vajon az író komolyan gondolta, vagy paródiát írt: ha komoly, akkor nagyon durván rossz, ha paródia, akkor csak simán szar. A leírások helyett márkák vannak: felvette Gucci szemüvegét, elővette Blackberry-jét, kedvenc Versacci cipőjét hordta stb stb.

De még ha poén is: amnéziás főszereplő. Ne már. Aki a történet egy pontján kezd megőrülni, képzelgései vannak. Levágja a haját a fürdőszobában. Nem gondoltam volna, hogy a „megőrül a főhős” kártyát még előveszi bárki is (és ki is adja ezt bárki is). Kedvelt klisé ez úgy látom, már Fejős Éva is bevetette ugye, hogy szaporodjanak a legépelt ívek.

Barbi árulása döbbentette rá, hogy a szépség korántsem annyira értékes tulajdonság, mint azt korábban gondolta. A külső mindössze kiegészítő az összképhez, a sokkal értékesebb vonásokhoz.

Nem igazán vágom azt sem, kinek szól ez a könyv. A szereplők 16-17 évesek, de a beharangozás, a fülszöveg meg inkább az idősebbeknek szól. Viszont miért akarnának 25-30 éves emberek tinédzser sztárpalántákról olvasni?

De hogy ostorozzam még egy kicsit a szöveget (mert a történetet szerintem már nem kell tovább): nem elég, hogy a mondatok simán rosszak, hanem übereli mindezt, mikor  az író költői próbál lenni, vagy éppen bölcs, és ezerszer elkoptatott frázisokat használ. „Villám hasította ketté az eget”, meg ilyesmi. De a hasonlatok a kedvenceim:

Az éjszakai utcák szakasztott olyanok, mint az életünk. Sétálunk rajtuk rendíthetetlenül, és közben abban reménykedünk, hogy ha nem nézünk oldalra, a bokorból leselkedő veszedelem sem támad ránk. Pedig éppen a félelmünk biztosítja arról, hogy jó helyen settenkedik. Az összes árny a rettegéseinkből táplálkozik. Minél jobban majrézunk, annál nagyobbakra nőnek. A bátrak azonban az össze árnnyal szembenéznek, mert tudják, csak vakmerőségükkel kerülhetik el a bajt.

A legtöbb fejezetet valami hasonlóan rettenetes bekezdéssel nyitja, és mikor jobban elolvasod, jössz rá, hogy semmi értelme. Az abszolút kedvenc, amit hangosan olvastam fel a körülöttem ülő szerencséseknek:

Közeledett a vihar. A Balaton hullámai először csak fodrozódtak, majd taréjokat növesztettek, mint a punk zenészek. Röviddel később pedig úgy csapódtak az évek során fényesre nyalt betonparthoz, mintha pogóznának, és arrébb akarnák taszítani a szárazföldet. Óriási buli készülődött a parton: az égdörgés lesz a basszus, a cseppek az ütem, a szél süvítése pedig a szaxofon.

Háromszáz oldalig bírtam, ott éppen megszöknek a siófoki nyaralóból, átugranak a szomszéd telkére, ahol egy hatalmas kutya üldözőbe veszi őket. És mikor már másznak át a kerítésen, a srác lábába harap, de a srác pont átjut, lábán cafatokban a farmer. Ez már annyira sablonos, hogy szavak nincsenek rá, képtelen voltam befejezni.