Adeptus kérésére (és mert amúgy is nagyon jó ötlet) én is összeállítottam az utóbbi egy év emlékezetes olvasmányait.
1) China Miéville - Perdido pályaudvar, végállomás
Februárban olvastam, amikor a régi munkahelyen már felmondtam, új meg még nem volt. Mivel az ehhez kapcsolódó pánik csak később jött, a könyvhöz kellemes, gondtalan emlékek kapcsolódnak: fekszem a kanapén, a pasim Zumázik, én pedig olvasok, vagy az ablakban pokrócba takarózva lopjuk a szomszéd wireless netét (ami azóta már eltűnt). Leemeltem a könyvet a polcról, csak belelapoztam, majd pár oldal után rájöttem, hogy igen, ezt folytatni akarom.
Éreztem New Crobuzon fullasztó kipárolgását, láttam a naplementét, melynek fénye vérként csorog le a szerves váladéktól ragacsos falakon, én is együtt sodródtam abban a furcsa lényekből álló tömegben. A város sokszor a sztori rovására kerül előtérbe, de engem nem zavartak a terjengős leírások, kifejezetten szerettem ezeket. A kaktuszemberek kupoláját, a bogárfejű nőt, a rémálmokból táplálkozó lényeket, az őrülten suttogó Szövőt. A világ egyszerre taszít és vonz, a rajongója lettem, a kitűnő fordításról nem is beszélve.
2) Marina és Szergej Gyacsenko - Alexandra és a teremtés növendékei
Január volt, a szakdolgozatot befejeztem, záróvizsgára készültem. Akkor már évek óta nem volt olyan könyv a kezemben, amit az utazásokon kívül (tehát otthon) olvastam volna, egyszerűen így alakult. Netezek vagy sorozatot nézek mindig, a könyvek valahogy a metróra maradtak. Ez a helyzet rosszabbodott, mikor vizsgaidőszak volt, mert áttanult órák után nem volt kedvem szöveget nézegetni, így lehet az, hogy rövidebb könyvek is hetekig tartottak. A Gyacsenko házaspár történetével tört meg a jég, és hosszú idő óta először otthon is elővettem az aktuális olvasmányt.
Az ágyamon kucorgok, fejemen fejhallgató, a gépen egy diasor van megnyitva (kötvények árazása), a földön mindenhol pedig fénymásolt lapok (cashflow hatása a nyereségességre). És én ott ülök, minden tétel után olvasok egy kicsit, és furcsa módon a történet (amiben diákok értelmezhetetlen jeleket memorizálnak és tanulnak meg kívülről, nem tudják, miért) segít a tanulásban, mert az jut eszembe, hogy az én esetemben legalább értelmes mondatokat kell benyalnom.
3) Audrey Niffenegger - Az időutazó felesége
Szerettem, és mikor nem olvastam, akkor is sokszor eszembe jutott. Egy különös történet, amiben végig ott lebeg, hogy szomorú lesz a vége. Napokig nyomasztott és szeretném majd egyszer újraolvasni, bár ezzel valószínű úgy leszek, mint a The Fountain-nel, amit bármennyire is szeretek, nem hiszem, hogy képes leszek újra megnézni.
4) Stephen King – Állattemető
Pár hete-hónapja olvastam el, jobb később, mint soha. Évek óta megvettem már, de mindig halogattam – láttam filmen, talán azért –, pedig számtalan King könyvön túl voltam azóta. Ez a legjobbak közé tartozik. Szívbe markoló gyász és kétségbeesés, egyensúlyozás az őrület határán.
5) Fehér Klára - Bezzeg az én időmben
Talán tizenkét évesen olvastam, nem emlékszem pontosan, és mindig úgy maradt meg bennem, mint egy vidám történet egy kitűnő tanuló lányról, aki szerelmes lesz. És most újraolvasva döbbentem rá, hogy mennyi mindent nem értettem akkor, mennyi minden van mögötte.
Ha én király lennék, vagy nagy-nagy hatalmam volna, akkor megváltoztatnám a háztartásokat. Először is minden lakásban központi fűtés volna, és a csapból mindig folyna a hideg és a meleg víz. És mosogatógépek mosnák a tányérokat, és olyan evőeszközök lennének, amiket nem kell kőporral súrolni és smirglizni, és a tányérokat és poharakat forró levegő szárítaná, nem kellene egyenként törülgetni. És gépek végeznék a mosást, és minden családnak lenne porszívó gépe, olyan, mint most Dóriéknak van, és az üzletekben mindent tisztítva és szeletelve árulnék, hámozott krumplit és válogatott babot és borsót és rengetegféle konzervet, késztésztát, sokkal többfélét, mint amennyi most kapható, és sokkal olcsóbban, és...
6) Neil Gaiman - Amerikai Istenek
Még mikor megjelent, már meg akartam venni, aztán mindig elmaradt, és végül egy eldugott boltban bukkantam rá, mert már máshol elfogyott. Ezek után még mindig nem álltam neki, pedig közben már olvastam a többi Gaimant: Soseholt, Csillagport, Tükör és Füstöt, Fragile Things-et... de nem szeretek nagy alakú könyveket cipelni (otthon meg nem nagyon olvasok, mint ahogy azt már említettem), így aztán sosem kezdtem bele. Aztán tavaly nyáron mégis, és tényleg magával ragadott, zseniális az alapötlet, a hangulat, és bedőltem minden csavarnak, ahogy azt illik.
7) Ray Bradbury - Marsbéli krónikák
A sci-fi néhány kötetet leszámítva kimaradt a gyerekkoromból és az életemből is. Ezt pótolandó kaptam még kölcsön Bradbury elbeszélései mellett a Gyilkos idő és Szívélyes Farenheit c. novellásköteteket is, amiből a Marsbéli krónikák fogott meg leginkább.
8) Sue Townsend - A 13 és 3/4 éves Adrian Mole titkos naplója és Adrian Mole újabb kínszenvedései
Az első kötetet öcsémnek vettem születésnapjára (szóval az több, mint egy éve volt, de talán belefér...), és szerintem már olvastam ezt egyszer régen, de nem emlékeztem sokra. Mindenesetre még mindig működik, így megszereztem a második kötetet is. Öcsém szerintem még máig nem olvasta.
Már régen el akartam olvasni, de most került rá sor pár hete.
10) Stephen King - Blaze
Megjelenéskor olvastam, bár a Fekete ház után megfogadtam, hogy nem veszek vaktában több Kinget. Aztán győzött az, hogy ez egy régi írása, és végül nem is bántam meg.
+ ráadás novellák:
Stephen King: N
A Just After Sunset novelláskötet legjobb darabja. A többi nagy csalódás.
Ezt mondtátok