A jó idő beköszöntével átpakoltam a folyosón levő beépített szekrényből a vékony ruháimat a szobaszekrénybe (a télieket meg vissza) (így jár, aki kicsi helyen lakik), közben újra átnéztem és összehajtogattam őket. Összepakoltam néhány dolgot a polcokon, így ismét van hely, de tudom, hogy ez nem tart sokáig.
Ezek után nekiálltam varrógép nélkül bevonni a táncos melltartómat a fellépő szoknyával megegyező anyaggal. Az eredmény: sok-sok lement sorozatepizód, egy távolról-szép-de-ne-nézd-meg-közelről melltartó, random helyeken felbukkanó ruhacafatok, anyagból szétszálló ezüstöt porszerű ízé, sajgó ujjbegyek. Vár még rám 50 db ezüst színű pénzérmeutánzat, melyeket az övre szándékoztam felvarrni, de így jól meggondolva nem is tűnik olyan jó ötletnek.
Ezt mondtátok