Időnként belegondolok dolgokba, és teljesen nekikeseredem, ami nyilván hülyeség, mert nem vagyok kesergős hangulatban, de ilyenkor elönt az ideg, és utálom a helyzetet.

Mert vizsgáztam szerdán, most már csak tényleg a záróvizsga van hátra, ami menedzsment és pénzügy lesz, és az jutott eszembe, hogy az idióta Bsc rendszer miatt nem volt egy darab szigorlatom sem, és a ZV alapján lehetnék közgazdász is, mert semmi mérnöki nincsen benne, és hogy három éven keresztül csak elméletet tanultunk, és bár szerettem (na jó, nem mindig) a változatos tantervet, nem megyek vele sokra, hogy fel tudok rajzolni egy hidraulikus kotrógépet, hogy voltak tripla fizikáim, tudom, mi az a fermentor, az aszfaltfiniser, a bolygómű, tanultam optimumszámítást, kardántengelyt, digitális technikát, beton szilárdsági tényezőt, folyószabályozást, fröccsöntést, GPS működését, tudom, hogyan működnek a jelzőlámpák, de mindezt csak elméletben, csak egy kicsit, és az lesz a diplomámban, hogy gazdálkodási mérnök, közben egy nagy francokat vagyok mérnök.

És elnézést, hogy megint munkán pörgök, bár blogban talán kevésbé, mint élőben, de lassan az én agyamat is átmossák már. Mert egy hét szabadság után visszamentem, és kérdeztem, hogy mi volt, míg nem voltam, és "semmi különös, nem volt sok munka, egyszer voltunk benn 8-ig, amúgy 6 körül mindig hazamentünk" én meg anyáztam magamban, hogy milyen jó, hogy a nem sok munka = napi 9-10 óra munka. Aztán ma rájöttem, hogy már én is olyanná váltam, mint ők, mert kiskutyaszerű hálát éreztem, amiért ma 5kor el tudtam jönni, és mindig az van, hogy huh, ez a hét sűrű lesz, és basszus, szinte minden hét sűrű, hetek óta nem voltam szablyán, mert bejelentették, hogy hétfőn 6ig van munka, ami egyenlő azzal, hogy fél 7 - 7ig benn vagyok, edzés meg fél 7-től van.

És említettem a vezérigazgatónak, hogy hát kezdőként fiatalon azt látni, hogy valahol a 9-10 óra munka a teljesen normális, és erre sokszor még ráhúznak pár órát, az elég ijesztő, ő pedig erre azt mondta, hogy hát itt vagy fiatalon, még csak most kezdtél dolgozni, de már most az a gond, hogy túl sok? Hát pont, hogy most kéne jobban bírnod, hiszen most vagy fiatal meg életerős, én meg legszívesebben beleüvöltöttem volna az arcába, hogy 22 éves vagyok bazdmeg, élni akarok, nem dolgozni, mert az élet nem csak munka. Mert el akarok jutni hastáncra és szablyára, és ezek fél 7kor kezdődnek, és nem hittem volna, hogy problémát okozna elmenni rájuk, ha egyszer 5-ig tart a munkaidő. És nem néha nem tudok elmenni rájuk, hanem csaknem soha. És hány munkatársam mondta, hogy jaa, hát ő is járt így fitnessre, meg úgy edzésre (valaki fél 8-ra!), aztán hamar leszoksz róla emellett a munka mellett, haha.

És tegnap az amúgy meglepően jól sikerült karácsonyi buli végén a vezérigazgató újra felhozta a munkatársaim előtt, hogy mennyire gáz ez, hogy még be sem fejeztem az egyetemet, még csak most kezdtem el a munkát, de már az a bajom, hogy nem akarok ennyit dolgozni, de hát el lehet menni államigazgatásba is, ott nem kell ennyit. És szemlátomást neki azt jelenti fiatalnak lenni, hogy kurvasokat akarsz dolgozni, mert akkor még bírod, kiégni meg lehet később is, de nekem hobbiaim vannak, én táncolni akarok, olvasni, filmeket nézni, cikkeket írni, és nem hiszem el, hogy olyan hatalmasak lennének az igényeim, amikor azt mondom, hogy legkésőbb 6-kor már szeretnék lelépni az irodából.

És ebben az a legrosszabb, hogy a munka tetszik, kedvelem azokat, akikkel együtt dolgozom, de erre nem vagyok hajlandó, én ezt nem akarom csinálni, és hiszek benne, hogy van olyan normális munka, ami időnkénti túlórától eltekintve 8-9 órát vesz csak el az életemből.

Vagy naiv vagyok?