Csütörtökön jeges teát kortyolgatunk, megfejtjük az élet nagy kérdéseit, míg szép csendben lecsúszunk a pilatesről, és fogadkozunk, hogy aztán jövő héten nagyon de nagyon.

Szombaton tóparton árnyékra vadászunk, a vízben talpam alatt szlottyog az iszap, katicát mentek (majdnem), lángost és palacsintát eszünk műanyag székeken.

Vasárnap creepy várat nézünk, amit egy szobrász épített a feleségének. Látod? Egy komplett várat adott neki, remélem figyelsz. -- Én meg blogposztokból emelek neked műemléket...

Hétfőn este melegtől szenvedve, szétvetett tagokkal fekszem az ágyban, Our whole universe was in a hot dense state / Then nearly fourteen billion years ago expansion started. Wait..., a konnektorba dugott riasztóra fittyet hányva pici rovarok mászkálnak békésen a képrenyőn, mögöttem villámlik.

Kedden hastánc, a tanártól kérdezem, hogy az, hogy hasasodom, az a tánctól van-e, mire a többi diáknak arcára fagyott a mosoly a válasz hallatán, hogy ööö, hát igen. (Arról már én is hallottam, hogy hastánctól nem lesz lapos a has, csak azt nem hittem volna, hogy ez 5 alkalom után már látszik.)

Közben munkahelyen wordbe képfájlként beillesztett (emiatt használhatatlan) táblázatot gépelek újra, illetve excelben hibás, de legalább védett képleteket török fel és rakok helyre. Még jó, hogy ennyi balfasz van a világon, legalább van munkám.