Budapesten még rossz idő, kabát, pulcsi bepakolva, vonatra fel. Naplemente (közben kötelező nyáladzás), majd ködös táj (rejtélyes házakkal, de zombik nélkül), végig beszélgetés, megérkezés.

Woof és Jud remek házigazdák, nem csak testnek való étekről gondoskodtak - bor, sajtok, és az az isteni májas cucc, hmm - hanem ügyeltek arra, hogy szellemileg is fejlődjünk, szóval hamar előkerült a 100 mini fantasy történet c. csodálatos kötet is, mely tele van kifinomult humorú szerzők sziporkázó írásaival (khm, not). Bepillantást nyerhettünk vendéglátóink titkos könyvgyűjteményébe (amit eldugnak, annyira rosszak), élmény az egyik kedvenc könyvemet megpillantani ezek között, de nekem még szabad, mivel fiatal vagyok és bohó. Hajnalig folyt a beszélgetés, de bizonyítva, mekkora partiarc vagyok, fél 12kor ülve elaludtam.

Aztán másnap Villány, szikrázó napsütésben rövid kirándulás, béka-csiga-virág-hernyó típusú dolgokra rácsodálkozás, és nyilván nagyon meleg volt, hála a hátizsákba pakolt meleg ruháknak (ha nem vittünk volna meleg cuccot, végigdideregtük volna az egészet. Tuti.).

Aztán jóféle helyeken jóféle borokat ittunk (hozzá sajtot ettünk, údesznob, mégis jó), okosodtam is mindenféle bor brossúrákból: egy bor leírására nem elegendők az "édes, száraz, fehér, vörös" szavak, van egy szókincs, amit kötelezően használni kell. Elképzeltem magam, ahogy ezek után ülök a Mélypontban macifröccsömet iszogatva (fröccs málnaszörppel), és rákezdek: illata megkapó, az első kortynál távolról indít. Zamatában felfedezhető az őszi avar illata, a málnások világa. A gömbölyded savak könnyű ital látszatát keltik, de aztán beédesedik, és hirtelen zár. - vagy valami hasonló bullshit (közös kedvenc lett a "parasztudvar annak minden szagával" és a "távolról indít").

Estére rendesen lesültünk (naptej az minek, nem strandra megyünk, tudvalevően a nap meg csak ott süt), ittunk mértékkel (és most nem úgy, hogy mérték a vödör, tartózkodás az asztal alatt), még én sem másztam négykézláb a végére, ami nagy csoda. Az bortúrát chilis babbal zártunk (és még egy üveg borral), ágybaájulás, aztán másnapi visszaút előtt még egy kis pécsi séta, sör, ebéd.

Úgy éreztem, hogy erre a hétvégére teljesen kiszakadtam a világból, ezt tovább erősítette az, hogy a napsütésből ismét abba a szotyorgósan esős Budapestre érkeztünk meg, ahonnan elindultunk.

Még egyszer köszönöm az élményt a többi távolról indítónak: woofnak, Judnak, Tapsinak és Brainoiznak.