Ismét megállapítottam, hogy ha nagyon bekajálok edzés előtt, akkor nem leszek boldog, de szerencsére az adrenalinnak van egy olyan hatása, hogy a szabadharc! elhangzásával megszűnik minden bajom, hogy aztán rá pár percre ismét össze akarjak esni a meleg/jóllakottság/rosszullét miatt. Ez a beetető taktikám. Azt hiszik, gyenge vagyok, aztán nem, és levágok mindenkit. Muha.

Viszont találnom kell valami más edzést is, heti egy nagyon kevés, ennél több a mozgásigényem, a jóga az nem az én stílusom (próbáltam), nekem valami nem erő alapú harc kell. Krav magáról ki mit hallott?

Aztán majdnem nem söröztem, de aztán visszafordultam, és mégis mentem, függőség, vagy mi (sziasztok, Anna vagyok, és már 2 hete nem ittam sört :taps: ).

Ha már függőség, rászoktam az esti/éjszakai nassolásra, ami kevésbé örvendetes, így tegnap kipróbáltam uborkával, és ha megszórom magyaros fűszerkverékkel, akkor tökre olyan íze lesz, mint a legegészségtelenebb junk-foodnak. Ez öröm.

És ma láttam manikűrösnél egy fülbevalós-szakállas-kopasz fickót. WTF?

Illetve vezettem a Nagy Lajos király útján, láthatatlanná kopott útburkolati jelekből tájékozódni kevésbé szerencsés, persze vannak táblák is, csak én eddig azokat figyelmen kívül hagytam, mert minek. Mindenesetre jól le lettem baszva, kétszer is az oktató  rántotta félre a kormányt, nem mintha bármi olyasmi szabálytalanságot készültem volna elkövetni, amit más nem csinál. Érzem, hogy belőlem is igazi pöstibunkó lesz.