Ezt mondtátok

  • AnnGel: @isolde: de jó, nagyon menő vagy! (2023.07.24. 23:46)
  • isolde: Tök jó! Én 42 évesen csináltattam az első tetoválást. (2023.07.24. 16:41)
  • isolde: @AnnGel: itt Norvégiában azt az elméletet tolják, hogy a szülőknek haveroknak kell lenni, mert ha ... (2023.06.10. 14:07)
  • AnnGel: @isolde: sajnos nem tudok részleteket, hogy kivel megy hogyan szokott konfliktusa lenni a gyerekem... (2023.06.09. 13:08)
  • isolde: Én pont bírtam anno az oviban a verekedős gyerek anyukáját, mert jó fej volt. De lehet, hogy csak ... (2023.06.09. 07:32)
  • Utolsó 20

2009.05.10. 09:55 AnnGel

Tudni illik, hogy mi illik

Címkék: alberlet aargh

Vannak azok a szituációk, mikor neked kéne szívességet tenni, sőt, nem is: mikor tökre elvárt, hogy azt mondd rá, hogy persze, nem baj, de döbbent tekintet a válasz, ha azt mondod, hogy nem.

És ilyenkor legtöbben inkább rábólintanak a kérésre, csak hogy elkerüljék a kellemetlen helyzetet, mert ha nem így tennének, úgy éreznék, ők a bunkók, pedig nem. Vannak olyan kérdések amiket nem teszünk fel, legalábbis nem ebben a formában, és ezt sokan már nem tudják, vagy nem használják.

Még a Tudni illik, hogy mi illik (nagyon jóóó) c. könyvben olvastam erre egy példát: ha egy barát elhív téged vendégségbe, akkor pofátlanság megkérdezni, hogy hozhatod-e a gyerekedet/kutyádat (ha ő amúgy gyerektelen/kutyátlan). Mert erre most mit mondjon? Hogy nem? A könyv szerint ilyenkor azt kell mondani, hogy sajnálod, de nem tudsz menni, mert nincsen ki vigyázzon a gyerekre/kutyára, és ha a vendéglátónak nincsen ellenére, hogy magaddal vidd őket, a válasza nyilván az lesz: hát hozd őket is el! Máskülönben meg csak annyi: sajnálom, akkor majd máskor.

És ez hogy jön ide?

Vettem a kávédból, nem baj? Hát, egy adagnyi kávé nem számít, tényleg nem gond, de...
Majd vehetek még a kávédból? kérdezi ezt úgy, hogy látja, hogy kb 4 adagnyi van benne, hogy tudja, hogy én is tanulok, nekem is kell, és nem azért akarok majd boltba menni, mert ő megitta a maradékot.

És itt jön az hogy én bunkó vagyok: nem, mert már alig van...
Döbbent fej: Mi, egy adagot sem kérhetek?

Félreértés ne essék: nem vagyok fukar, de ez így nagyon pofátlan. Mi lenne a megoldás? Kifigyelni engem, mikor megyek a konyhába, beállni mellém sóhajtozva, hogy jajjj, basszus, elfogyott a kávém! és én erre nyilván azt fogom mondani, hogy vegyél nyugodtan egy adagot az enyémből.

Még egy adalék: nem a puszta közepén lakunk, hanem az Örsön, 5 perc sétára az éjjel-nappali Match-tól. Egy-egy alkalommal tök oké a lejmolás, de csak akkor, mikor ott és azonnal kell valami, ami nincsen otthon. De több alkalomra már nem! Reggelire lehet kérni egy kis kávét, egy kis tejet, egy kis zsömlét, de utána menj le a boltba bazzeg, és ne kuncsorogj tovább.

Elemi udvariasság, emberek!

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://anngel.blog.hu/api/trackback/id/tr65159903

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ismeretlen_121522 2009.05.10. 11:00:23

A "Jó, de utána leszaladnál kávéért/tejért/zacskó kekszért? Nekem tanulni kéne, és nincs időm pótolni" nem működik? :P

Ismeretlen_119215 2009.05.10. 11:04:54

Sajnos nem, pedig próbáltam. "Mikor mész boltba? Mert akkor hozhatnál nekem is kvt..." "Háááát nem tudom, a hét végén már biztos nem... talán kedd felé..." mondja ezt szombat reggel. Érted, ki van fogyva olyan dologból, ami annyira létszükséglet neki, hogy tőlem kell nyúlnia, de boltba nem tervez menni. Ebből kurvára az lesz, hogy mikor majd én megyek, akkor vegyek neki is...

Ismeretlen_27773 2009.05.10. 11:49:31

Nálunk egy úgy van, h én kb 2 hetente veszek kv-t, amit mindketten használunk (átlag 400-500 Ft-osak). Aztán kb másfél havonta vesz ő egyet, ami legalább egy ezres, és akkor én csak nézek ki a fejemből, h akkor most nekem van-e okom felháborodni. [Mert kra van, viszont az ő családja pénzes, megengedheti magának, h ezt vegye, én meg nem... és ha én is ezt iszom, akkor hülyén érzem magam, h ha kérem, h legközelebb, amikor elfogy az, amit én vettem, h vegyen már kávét, mert ő jön.]

Ismeretlen_119215 2009.05.10. 11:55:47

Nialan, én pont az ilyesmi miatt szoktam le a közösködésről. Eleinte én is úgy voltam, hogy közös tej, közös szörp, közös KV, közös cukor, aztán jöttek a problémák, hogy mikor a másik vett szörpöt, a legolcsóbb, borzalmas izű valamit vette, meg a közös tejből csinált valaki tejberizst stb. Sokkal tisztább, ha mindenki magának vesz és punktum. Nem lennék közös KVn a lakótársammal már csak azért sem, mert alig vagyok otthon, így kb kétnaponta iszom egy csésze KVt, míg ő állandóan itt van, és napi 3at magába dönt. Fél év alatt rájöttem, hogy a közös dolgok csak konfliktusokat szülnek, így minek őket szaporítani.

Ismeretlen_27773 2009.05.10. 12:54:01

Abszolút jogos. Új rendszert vezetek be.

gillz 2009.05.11. 14:16:16

hm. a " ha elfogyasztod a kávét, akkor vegyél pont ugyanolyant" elvek lefektetése nem működik? Vagy azt megbeszélni, h "bocs, én nem engedhetem meg magamnak a drága kávét, olcsóbbat tudok csak venni, így is jó (ha nem, akkor különbeszerzés)?" Mondjuk nyilván az segít, ha ugyanaz a resources értéke mindegyik lakótársnak (meg ha barátok. vagy legalábbis kölcsönösen megbíznak egymásban.)^^ Nálunk jelenleg működőképesnek tűnik a közös beszerzés, hárman vagyunk, bár én csak most csatlakoztam, de az eddigiek alapján így ment.

Orumiya · http://orumiya.blogol.hu/ 2009.05.11. 15:51:28

Nekem húgom az egyik lakótársam, és ő folyamatosan eljátssza velem, hogy elkunyizza a fél kajámat, miközben ő max szalámis kenyéren él, mert smucig bármi komolyabban beszerezni. Próbáltam a "fizesd ki a felét" dolgot, de akkor jön anyám, hogy miért vagyok irigy.... Én mínuszban vagyok minden hónapban, ő pedig legalább 20-at félretesz :S

Ismeretlen_119215 2009.05.11. 16:52:48

Nialan: örülök, ha segítettem valamit :) gillz: csak akkor működik a közös, ha 1. jó barátok, akik együtt laknak, 2. hasonló ízlés, hasonló életmód. Nálunk ez alapban bukta, mert szinte nem is vagyok az albérletben :) Orumiya: állj a sarkadra, és szard le, ki mit mond. Mindenki gazdálkodjon saját magának, ami nálatok megy az nagyon nem fair.
süti beállítások módosítása