És mire azt hittem, hogy már jól megy, jön egy olyan alkalom, amiben kiderül, hogy mégsem. Mert menjek már gyorsabban, miért töszmörgök, nyugodtan gyorsítsak, a fék arra való, hogy fékezzek vele, rá egy órára pedig az a baja, hogy nem lassítok motorfékkel eléggé, miért kell a legvégére hagynom. És igen, zavar, hogy telefonálsz közben bakker, mert akkor nem rám figyelsz, nem a forgalomra figyelsz, ottrohadnálmeg. És végre sikerült leküzdenem magamban a vezetés előtt gyomorgörcsöt, de most újra visszajött, ollé. Kurvaélet.
(És kedves naplóm blogom, igen igazságtalan vagyok veled, hiszen egy szót sem ejtek remek hétvégémről, mikoris zöld helyen jártam sok roppant kedves emberrel, és nagyon jól éreztem magam. De ez van, mindenki tudja: a blog alapvetően azért van, hogy legyen hol rinyálni.)
Ezt mondtátok