Mostanában olyan baromságokkal álmodom, hogy az fantasztikus. Kedvencem az volt, mikor a mobilom fogakkal teli szájat növesztett, és meg akarta harapni a fülem. Ezen most röhögtök, de ott és akkor atom horror volt.
Most pl azt álmodtam, hogy szomjas vagyok, egymás után döntöm magamba a korsó vizeket, és mégsem múlik. Aztán felébredtem arra, hogy tényleg szomjas vagyok, talán mert egy jó sör helyett sok jó sört sikerült elfogyasztani, éhgyomorra, naná.
Ismét visszatért az a képességem, hogy óracsörgés előtt 5 perccel felébredek. Öröm.
Más.
A blog elvesztette azt a funkcióját, amiért alapban elkezdtem. Szörnyű memóriám van, feledékeny vagyok, és mivel apai ágon eddig minden nő megtyüttyült öreg korára, félő, hogy én is. Ezért csinálok állandóan képeket: hogy emlékezzek. És tök jó már most visszaolvasni, mikor hol voltam, milyen filmeket láttam, Napünnep, Gyulaffy-napok, hétvégi kirándulások Londonban... de a téli napfordulóról már nem írtam, és tegnap percekig gondolkodtam, hogy mit csináltunk, voltunk-e egyáltalán valahol stb stb. Súlyos. Szóval most nem tudom, mi legyen.
Ezt mondtátok