Legtöbben év vége felé összefoglalást írnak, mi történt velük, miben változtak. Én is akaratlanul végiggondolom, miben különbözök egy évvel ezelőtti önmagamtól. Túl sok minden van, amire nem emlékszem vissza szívesen, amiket másképp csinálnék: olyanokban bíztam, akikben nem szabadott volna, olyan okozott fájdalmat, akitől nem vártam, olyasvalaki bántott meg megint, akinek már többször is megbocsátottam, erre...
Sokkal jobban szeretek arra gondolni, hogy mi lesz a következő évben, miket akarok elérni:
kevesebbet stresszelni
edzésekre járni
folytatni az oroszt, komolyan foglalkozni vele
megkopott német nyelvtudásomat feléleszteni, felsőfokúnak újra nekiugrani
angolt sem elhanyagolni
többet olvasni, olyan sok jó könyv van, sosem érek a végükre
többet eljárni mindenfelé, új embereket megismerni, hátha szembejön velem valami szépszeműnagyszőrösviking
jogsit szerezni
nyárra melót találni, rájönni, mit is szeretnék igazán csinálni
megfelelően beosztani az időmet, hogy mindez beleférjen az életembe...
de legfőképpen abbahagyni ezt a masszív szenvedést, amit két hónapja művelek. Már én kibaszottul unom saját magamat, a "mindenpasiszemét, főlegazarohadékhogydögölnemeg" állapotomat, hát akkor máshogy hogy unhatják már.
Hm, asszem ennyi.
Ezt mondtátok