Hetente kétszer takarítom a szobámat, alig vagyok itt, mégis.
Fekete hajszál a kajában.
Hajszál a fürdőben.
Az ágyneműben.
A mosógépben.
A ruháimban.
Táskám cipzárjába akadva.
+ Garou bár lassan egy hónapja, hogy járt a szobámban, de még mindig megtalálom szőke szálait.
Hm.
Hogy néznék ki kopasz fejjel? Meg ideje lenne körbenéznem a kopasz férfiak között, és lemondani a nagyszőrösvikingetakarok mániámról, legalább erről az egy dologról le lenne a gondom.
Erről jut eszembe, hogy tavaly nyáron, mikor Garouval elkezdtünk találkozgatni, Anyu ruhahajtogatás közben arról faggatott, hova is tűnök mostanában, én pedig minden erőmmel azon voltam, hogy eltereljem róla a szót. Valahol az "ánem, semmi, csak izé, na, csak néhány baráttal találkozom" magyarázkodás közben felemelte a fekete nadrágomat, lecsippentett róla egy hajszálat, és csak ennyit mondott: "Hadd találjam ki: szőke és hosszú hajú..."
A történetben a ciki rész az volt, hogy Apu el kezdett gondolkozni, hogy "Na, de mit keresett a haj a NADRÁGON?", és sehogy sem lehetett meggyőzni a "lehullott a székre, és onnan rátapadt" ill. "a felsőmről mosás közben került rá" verziókról.
(De ez még mindig sokkal kevésbé kellemetlen sztori, mint az, ahogy közölni sikerült vele, hogy már nem vagyok, khmm... Szóval hogy az esküvőn a fehér fátyol már nem lenne aktuális. Na aaaaaaz aztán egy érdekes párbeszéd volt, de itt nem mesélem el csakazértsem, hehe :P)
Ezt mondtátok