Mármint az ilyen napokat, mint a mai. Későn keltem, amitől meghalt az időérzékem (nem mintha az órarendem nem gondoskodott volna erről már a héten), és kisebb teljesítménynek könyvelem el, hogy sikerült boltba mennem, és kaját csinálnom magamnak (halrudacskák, spíler vagyok, na). Szereztem a gyomromra is patikaszert, az ötödik Rennie tablettát rágcsálom éppen, így most kb jól érzem magam.

Viszont megnéztem két részt a Nightmares and Dreamscapesből (nyolcrészes minisorozat Stephen King novelláiból), és nem tetszik, jáááj. Pedig a Battleground és a Crouch End tényleg jó volt, de Umney's Last Case sztoriját átírták, legalábbis nekem nem rémlik ez a feleség öngyilkos lesz a végén dolog. (Hopp, hogy lelőttem valamit? Hűde bunkó vagyok, sry.)

Kingnek rengeteg olyan története van, ami nem zárul le. A rejtélyre nem derül fény, happy ending pláne nincsen, csak ülünk a szereplőkkel együtt, és az ajtót figyeljük, mikor tör be rajta az a valami. Egyszerűen imádom. Kuporogni az ágyon éjszaka, összerezzenni a parketta minden egyes reccsenésére, és végül kislámpa fényénél elaludni. Nem tudjuk, mi miért történik, nem is értünk mindent, a dolgok csak úgy... vannak, ez legtöbbször a novelláira igaz: a kamionok életre kelnek, az apuka a romlott sörtől kocsonyás szörnnyé változik, egy ujj próbál kimászni a mosdó lefolyócsövéből, fekete folt úszik a víz tetején, ami arra vár, hogy elkapjon, és lerágja a húsodat a csontodról, ésatöbbi. Legtöbbször nem kapunk választ a miértekre, nem áll helyre a világ rendje, arra meg pláne ne számítsunk, hogy jó győzzön a rossz meg elbukjon.

The Mist is úgy ér véget eredetileg, hogy be a kocsiba, és be a ködbe. Nem tudjuk, mi lett velük, nem tudjuk, hogy a köd vajon meddig marad, hogy végül eltűnik-e a lényekkel együtt, vagy a maroknyi megmaradt ember pár hét múlva meghal, és innentől csápos szörnyek és hatalmas rovarok uralják a bolygót mindörökké. Félreértés ne essék nem volt rossz a film, tetszett, nagyon is (még Garouval néztük, volt halkan bazmegelés a végén), de ad1. megmagyarázták benne, honnan jött a köd és a lények (javítsatok ki, ha tévedek, de a novellából ez nem derül ki), és ez a kapu másik dimenzióra dolog... háttöö..., és ad2. lezárják a sztorit is. Ettől persze nem lesz rosszabb a történet, csak nagyon más.

The End Of The Whole Mess-ből meg nem tudom, mi értelme volt filmet csinálni. A novella konkrétan egy levél, amiben az írója elmeséli, mi történt, és hogyan lett vége az egész "hercehurcának". Lényegében ez lett a film is: srác leül egy kamera elé, és elmeséli, mi volt. Bár én sem tudom, mit vártam.

Hűde negatív vagyok ma. Elnézést. Inkább hallgatok egy kis Slipknotot. Mikor kijött a harmadik album, nem tetszett, erre kijött a negyedik, ami megint nem tetszik, de most meg szeretem a harmadikat. Sebaj, a mostanival majd akkor ismerkedek, ha megjelent az ötödik, hehe.

"I Push my fingers into my eyes... 
It's the only thing that slowly stops the ache..."
sálláláá