Vígjátékra számítottam, az első percekben meg is kaptam (ahogy repül, az haláli), de aztán bekomolyodik a film. Hancock a helyi szuperhős, részeges, bunkó alak, aki több kárt csinál, mint amennyi haszna van, és mindenki utálja. Egy férfi, akinek megmentette az életét, elhatározza, hőst farag a fickóból, és ráveszi Hancockot, hogy változtasson viselkedésén, vállalja az eddig rászabott börtönbüntetéseket, hogy rájöjjön a város, hogy szükség van rá. Ez meg is történik, de itt nem áll meg a sztori...
Érzelgős és szentimentális vagyok, így lehet, csak engem fogott meg, de tetszettek a gondolatok benne. Mit ér a sérthetlenség, ha nem tudod, ki vagy, nincsen senkid, nem tudod, miért létezel, méghozzá örökké? Mit ér a halhatatlanság, ha az az ára, hogy nem lehetsz együtt azzal, akit szeretsz? És valahányszor előjön az örök élet téma, mindig elgondolkodok azon, mit érezhet az, aki már évezredek óta él. Mit ér neki egy emberi kapcsolat, egy barátság? Még akkor is, ha az évtizedekig tart? Kb annyi neki, mint nekünk egy egynapos ismeretség. Francnak kell örök élet.
Aki egy komolytalan vígjátékot szeretne megnézni, az ne ezt nézze, mert csalódni fog. Nekem tetszett. Nem lesz kedvenc, de tetszett.
Ezt mondtátok