Ezt a következtetést vontam le tegnap.
Ücsörgés a Balaton partján, naplemente (denyál, de sablon, mégis jó), majd pizza valahol. A terasztól 2 méterre már erdő, valami zörög, feszülten figyelünk, csak egy süni az. Ekkor nevettem fel, hogy ha most ez egy horrorfilm lenne, akkor most meghalnánk, mert mindig akkor jön a gyilkos/szörny, mikor már megnyugszol, hogy áá, csak egy macska. Ami jelen esetben sün. Aztán elkezdtük részletezni, hogy ha filmben lennénk, melyikünk halna meg: mi lennénk a pár, aki túléli, vagy mi lennénk a beáldozható mellékszereplők? Vagy egyikünk meghal, és a film végére a másik összejön valaki mással? Mindenesetre javasoltam, menjünk be egyenként a sötétbe, hogy a gyilkos könnyen el tudjon minket kapni. Sőt. Egy igazán jó zs-kategóriás filmekben (bár ez eléggé paradoxon) van s z e x is, így nem elég, hogy egyedül kell mászkálni, még valahogy cekcülni is kell, bizony. Ja, és a gyilkos szörnyek azok mutáns állatok, akik az éttermi hulladéktól nőttek nagyra. Világsiker lesz.
És ekkor jöttem rá, hogy az élet egy tök uncsi film lenne. Ki nézné végig?
Tegnap megismerhettem néhány embert abból az iggggazán tapló bunkó fajtából. Tudod, aki előreenged a lépcsőn, majd füttyög. Egy élmény. Viszont laminált parkettán aludni kurva kényelmetlen. Még hálózsákkal is. Sokkal jobb a földön, füvön, ilyesmin. Szóval most kicsit fájok.
És most kaptam sms-t, hogy nem jön össze az, amit terveztünk, amit eleve azért terveztünk, hogy megoldást találjunk valamire, ami szintén nem jött össze. Faszom.
Ezt mondtátok