Egy kicsit még mindig csalódott vagyok amiatt, hogy nem haveroztunk össze a szomszéddal. Szülés után voltam, pont akkor vittük haza a kicsikét a kórházból, akkor derült ki, hogy 2-3 hónap múlva neki is megszületik a lánya. Én meg ki is találtam, hogy milyen szuper, mert majd összejárunk, iszunk együtt egy kávét, teszünk egy kört a parkban, vagy tökmindegy, tudom, hogy ez érdekbarátság, de benne lennék ilyesmiben. Aztán ebből nem lett semmi. Az is igaz, hogy sosem mondtam neki explicit, hogy gyere át egy kávéra, de kölcsönadtam a hordozókendőmet, ajándékoztam a gyerekének horgolt baglyot meg sünit, de nagyon zárkózottan reagált, szóval nem erőltettem tovább.
Nem is ez a lényeg, hanem.
Tornáról egy csomó embert megismertem az utóbbi hónapokban, és az egyik csajjal meg is beszéltük, hogy átnézek egyik nap. Az ő fia kisebb, 7 hónapos, de nem gondoltam volna, hogy ez probléma. Na persze. Mert mi a különbség egy 7 hónapos és egy egyéves között? Előbbi nem nagyon közlekedik, utóbbi meg mindent lepakol, amit elér. És a lakás, ahova mentünk, egyáltalán nem volt gyerekbiztos. Cserepes virágok a földön, kábelek mindenhol, apró, lenyelhető szatmatyok az alsó polcokon, macskának a játékai itt-ott, úgyhogy azzal töltöttem az időt, hogy a kislányt fegyelmeztem, akinek egy hét alatt nem tiltok meg annyi mindent, mint ott egy óra alatt. Itthon csak egy-két konnektorra meg egy virágra kell figyelni, anyáméknál néhány kábelre, anyósoméknál is csak két cserép virág jelent veszélyt, babás tornákon és egyéb foglalkozásokról nem is beszélve, és így baromi könnyű a gyerekkel, bárhova megyünk.
Igazából ezt azért találtam érdekesnek, mert bennem fel sem merült, mint lehetséges probléma. Úgyhogy legközelebb kétszer is meggondolok bármilyen meghívást bárkitől, mert ez így nem volt túl szórakoztató.
Ezt mondtátok