Nincsen jobb az egészséges gyereknél, de komolyan. Már kórházzal meg mellkasröntgennel fenyegetőzött a doki, mert egy hét spray meg négy nap antibiotikum után sem javult még, erre egyik napról a másikra jobban lett, és pár napra rá elhagyhattuk a gyógyszert. Az antibiotikum is egy tortúra volt, mert csak egyszer lehet átverni különböző módszerekkel (kicsi, de nem hülye), de a végén már orrbefogós, sírással belélapátolós módszerrel dolgoztunk.
Nagyon jó volt az időzítés, mert szombatra Lóci játszik koncertjegyet vettem, persze a beteg, négyóránként gyógyszerezendő gyereket nyilván nem hagytam volna anyámékra, de pont előtte meggyógyult, úgyhogy el tudtunk menni. És ez volt az első alkalom, hogy a gyerek a nagyszülőknél aludt, szóval adtam is neki rendesen, hajnali kettőre értünk haza. Engem eléggé megviselt a különalvás, álltam a kiságya mellett és bőgtem, reggel nem tudtam sokáig aludni, fetrengtem, majd 9-kor felvertem a férjem, hogy menjünk már a kislányért.
Iszonyú izomlázam van, betegeskedés miatt kihagytam két hét tornát, és bár táncra eljártam, úgy tűnik, hogy teljesen máshogy mozgat meg. Most voltam a héten kétszer is, mindenem fáj, milyen már ez.
Meg mi van mostanában? Jövő héten fellépés a Szimplában, tavaly áprilisban voltam színpadon utoljára, izgalmas lesz. Elolvastam Tóth Krisztinától az Akváriumot (kortásmagyar, 50-es évek, főzelékszagú gang, mindenki boldogtalan, de én szeretem az ilyet), meg Carey-től a Kiéhezetteket (The girl with all the gifts) (zombis, de mégis más, film is lett belőle, időnként túl brutális, máskor túl young adult, de izgultam a végén). Most Gaimantől olvasom a Norse Mythology-t, ami azért jópofa, mert ezeket a sztorikat a Mítoszok és Legendák sorozatban megjelent Vikinges kötetben olvastam utoljára, gyerekként is nagy kedvencek voltak, de aztán sosem mélyedtem bele a témába.
Sorozatokból Big Little Liest nézünk éppen, meg Americans második évadot, filmek terén meg utóbbi időben Doctor Strange-et, Moonlightot, High-Rise-t, és The girl on the train-t.
Ezt mondtátok