Olvastam néhány könyvet még szülés előtt, és azt az elvet vallom, hogy a kislánynak is az a jó, ha én is jól érzem magam, úgyhogy felesleges magamra erőltetni olyan dolgokat, amik csak frusztrálnak, mert akkor ő is ideges lesz. Persze folyamatosan figyelem a gyerekemet, hogy neki mi jó, most már tudom, hogy elég rugalmas, ha kimozdulásról van szó, alszik ő a sóletfesztiválon tömegben, zajban, csörömpölős kajáldában, de esténként figyelni kell rá, hogy már ne nyektesse senki, ne adja kézről kézre anyám, anyósom, apósom, férjem, mert iszonyúan kiakad, és nehéz az elalvás.
Szóval próbáltam kialakítani egy napirendet már az elejétől fogva, mert úgy éreztem, hogy az igény szerinti faszkodás szoptatás nem nekem való. Persze rugalmasan kezeltem a helyzetet, nem éheztettem, de ha kajálás után két óra múlva éhség jelét láttam, akkor próbáltam kicsit játszani vele, felvenni, hordozni, hogy kitoljam az evést néhány perccel. Persze ha meg elaludt, akkor volt olyan, hogy napközben öt óra is eltelt két étkezés között. Nagyon az elején ilyenkor ébresztettem, aztán rájöttem, hogy fasság, úgyhogy hagyom aludni napközben, hacsak nem valami extrémet csinál (pl délután 3-kor elalszik, és este 8-kor még mindig nem ébred fel).
Szóval a 3 hónap végére elkezdett beállni egy rendszer, este 10-11 között egy utolsó kajálás, 6 körül kelés, nagyjából 3 óránként megéhezett, ébren volt 2 órát, 1 órát aludt, majd ismét kaja. Napközben nem ment simán az altatás, sokszor volt egy kis vergődés, ilyenkor mindig azt gondoltam, hogy túlságosan elfáradt, és babakocsiban, vagy az ágyában énekelgetve elringattam. Ilyenkor aludt 40-50 percet, majd felébredt, kajaidő, evészet.
Aztán elkezdett felkelni hajnali 4 körül (drámai zene). Én, a zseni, rájöttem, hogy éhes, nem eszik eleget napközben, ezért beiktat egy étkezést hajnalban. Szóval azóta azt csinálom, hogy ha úgy látom, hogy rátör a gyerekre a nyíkódás, akkor hiába evett másfél - 2 órája, megpróbálom, hátha éhes. Ilyenkor eszik is, aztán beájul, és alszik 2-3 órákat. Három napig be is jött az elméletem, ismét tovább aludt, megveregettem a vállam, aztán mégsem, és azóta hol 8-ig, hol csak 4-ig alszik. Gondolom, hogy növekedési ugrik, és ez elmúlik nemsokára, legalábbis remélem, mert ettől hiába alszik sokáig, én felébredek hajnalban minden zajra, aztán mikor két-három napig sokáig alszik, akkor meg úgy megszokom, hogy nem ébredek fel rá, és már iszonyúan ki van bukva, mire férjem felébred, és áthozza mellém.
Nekem ebből leginkább az az érdekes, hogy 1) egy gyerek nem úgy működik, mint egy bicikli, két tökéletesen egyforma nap után is különböző ébredéseket produkál, és ezt nehéz feldolgoznom 2) bármennyire is rendszerető vagyok, és szeretek tervezni, ezt mostanra teljesen el tudtam engedni, és nem frusztrál, hogy teljesen kiszámíthatatlan a nap. Én is fejlődőképes vagyok.
Ezt mondtátok