Azt nem is meséltem szerintem, hogy a terhestorna milyen meglepően fárasztó. A Baross utcába járok egy gyógytorna stúdióba, heti egy-két alkalommal, attól függ, hogyan van időm meg energiám, de heti egyszer mindenképp megyek. Az egésznek olyan a hangulata, mint egy teadélután: az oktató nagyon közvetlen, kérdezget, mesél, meséltet, így mindenki sztorizik, hol talált ruhát magának, vagy hol nem, mit hol vett, meg persze mindenki kikérdezi azokat, akik már a második gyereket várják. Csak éppen mindeközben labdán ülünk, gyakorlatokat végzünk, lábunkat emelgetjük.
Szóval nyilván nem úgy fárasztó, hogy feltolná a pulzusomat, vagy szakadna rólam a víz. Hanem a legegyszerűbbnek tűnő gyakorlatokról derül ki, hogy mennyire rohadékok, és hiába könnyű valami, tizedszerre ismételve már nem az. Hat év tánc és másfél év karika után például nem gondoltam volna, hogy vállat és felkart dolgoztató gyakorlatokkal problémám lesz, és lőn, milyen megalázó már.
Ezt mondtátok