AnnGel blogja

Kicsit összecsúszott minden, itt alszik néhány napot a nagyobbik lány, ő a mi szobánkban, mi a nappaliban a kanapén, ágyneműk mindenhol, lassan mozgunk, ki van készen, ki öltözött már fel, indulhatunk, idd meg a teádat, mostál-e fogat, közben a kicsike meg kínlódik, mert már aludna.

Két éjszaka egymás után felkel a kicsi és nem alszik vissza két órán keresztül, frusztrált vagyok én is, férjem is, felébred a nagylány a zajra, apaaaaa. Nem értem a picinnyt, majdnem beállt egy rendszer, eszik este 11-kor, alszik 5-ig aztán 9-ig, mi változott, miért kel fel 2-kor, miért nem alszik utána, hajam hullik. Biztos kinőtte a bölcsőt, de a lecsiszolt családiörökségágy még nincsen lefestve, tegyük át utazóágyba, hátha nagyobb helyre van szüksége. Nem jön be, másnap is rejcsúrozik két órán keresztül. (igen, ettől a lakásban most van egy szétszedetlen bölcső, egy lefestetlen rácsos ágy, meg egy kinyitott utazóágy is, ja meg egy roller).

Tegnap nem aludt itt a nagy, kísérletezek, 3-kor hallom a kicsike hangját, nyögdécsel, de nem kelek fel hozzá, megvárom, hogy elkezdjen sírni. Kicsit mérgelődik, nyünyörög, de nem sír, és negyed óra múlva magától elalszik, 8-kor ébred. Beszarás.

listát írok a filmekről/sorozatokról, amiket meg akarok nézni

könyvekről, amiket el akarok olvasni

horgolnivalókról, amiket elkezdtem, de csesztem befejezni

Ehelyett leginkább a netet nyomkodom. Lehet, h törölnöm kéne a tumblr-emet.

Havi második kimenőnkön a Dumaszínházba mentünk, és annyi stand upos van már, hogy jegyeznem kell, kit kerüljek el legközelebb, különben elfelejtem. Note to self.

Csenki Attila: a nők elleni erőszak nem vicces, azt mondani, hogy megpróbálnád úgy megölni a volt feleségedet, hogy közben balesetnek tűnjön - nem, nem vicces, kicsit se, főleg, hogy a meggyilkolt nők jelentős részét a jelenlegi/volt férje/barátja öli meg.

Aranyosi Péter: ő is azzal kezdte, hogy balaton soundos incidense utalt viccelődve, de vele leginkább az a baj, hogy nem tud imitálni, mindenkit ugyanúgy utánoz a fociszurkolótól kezdve a szakiig.

Beliczai, Dombóvári és Biri viszont egész jó volt.

Ezen kívül nem is tudom, mi van még. Járok táncra, ami egy darabka a régi életemből, mintha mi sem történt volna. Ugyanazok az emberek, más stúdió, új koreográfiák, olyan, mintha semmit nem hagytam volna ki. Áprilisban még felléptem, utána szabadságoltattam magam, a többiek Ozorára készültek, augusztusban és szeptemberben meg úgyis szüneteltek az órák. Amikor meg októberben újraindult, akkor már én is csatlakoztam. Későn vannak az órák, de ez most nagyon jól jön ki, mert pont tudok fürdetni előtte, és alszik, mire elindulok otthonról.

Ja, és tegnapi mérföldkő: már könnyezik a kislány, mikor sír! Kezdődik a potyogó könnyek időszaka.

Befejeztem a lány a vonatont, SPOILER, komolyan, csecsemőhalál, a faszom már, de ideges lettem tőle. Azóta is többször eszembe jut, ez egy óriási parám, hogy akaratomon kívül kárt teszek a gyerekemben, erre a könyvben meg elalszik a kádban a babájával, és véletlenül megfojtja, jézusisten, legközelebb szóljon valaki előre, a sense8 óta nem sokkolódtam ennyire, pedig azóta elolvastam a beszélnünk kell kevinrőlt is. SPOILER VÉGE.

Elkezdtem Cory Doctorow-tól a Homelandet, az talán anyuka-kompatibilis.

Szombaton megnéztük a Momentán társulat 999. Rögvest előadását (és éppen most megy egy másik ablakban az 1000. élő közvetítésben), annyira tetszett, hogy gyorsan vettünk jegyet a szülinapomra is. Anyósomék vigyáztak addig a picinnyre, és muszáj volt őket felhívnom szünetben, hogy minden rendben ment-e fürdetésnél, nem mintha bármit tehettem volna, ha nem, meg amúgy is, mi ment volna rosszul, de akkor is, na.

Ma meg elnéztem a Margó fesztiválra, programokra nem ültem be, de a könyvvásáron költöttem egy kis pénzt, megvettem Tóth Krisztinától az akváriumot, meg Szily-től a Beírást. Előtte megnéztük az aktuális Projekt Showroom-ot, ahol képeket lehetett vásárolni, vettünk két printet a gyerekszobába Szegedi Katalintól. Persze most, hogy rákerestem, kiderült, hogy erősen túlárazva vettük, nnnynnnnn, na de ezen lépjünk is túl, még mielőtt agyvérzést kapok.

Na de a képek itt és itt vannak, és milyen édesek már.

Igen, a blog nagyrészt a gyerekről szól, de ez már csak ilyen, deal with it.

Majdnem minden nap megyünk valahova, a kicsike bárhol elalszik, így elég egyzserű vele az élet. Viszont észrevettem, hogy ha itthon vagyunk, akkor nem alszik el magától, elég nagy a kínlódás, vagy végtelenségig csicsogok neki és a kimerültségtől álomba sírja magát, vagy babakocsiban tologatom, vagy megszoptatom, amitől megnyugszik. Amúgy meg csak kimerülten fekszik és sír.

Rákerestem, hogy mit is írnak az internetek a napközbeni altatásról, tippek/trükkök, mit tudom én, és hát azt, hogy legyen rendszer, meg a kiságyában, esetleg egy kis rituálé előtt, amúgy meg "avoid on the go naps". Őszintén nem értem, ezt hogyan lehet megoldani. Mármint avoiding on the go naps. Egy ilyen kicsi baba kb 2 órát bír fenn lenni és napi 2-3x alszik napközben. Ébredés, evés, pelenkázás, öltözés, ez kb 40 perc, és akkor még nem bukta le magát, amiből ki kell pucolni stb. Marad 1 óra 20 percem menni valahova, majd haza kell rohannom, hogy altassam.

Szóval arra jutottam, hogy továbbra is tologatom babakocsiban, le van szarva.

Az álometetés bevezetése után két napig 6-ig aludt, de azóta inkább fél 5-ig, ami jobb, mint a 3, szóval hipp hipp hurrá. Fürdetés előrébb jött 6-7 közöttre, már amikor otthon vagyunk. Ha esti programunk van, akkor alszik 6 körül, és kibírja 8-ig, de ha itthon vagyunk, akkor 6-kor kezdődik a nyűglődés, úgyhogy fürdés, aztán bevágom az ágyba. 7-kor alvás, és végül is 8-9-ig alszik reggel, szóval igényli is.

Ezeket a posztokat olvasva csak erősödik bennem a meggyőződés, hogy tényleg használjam ki, hogy a kislányom még csak egy cukiskodó csecsemő, mert néhány év múlva garantáltan agyvérzést fogok kapni napi háromszor.

Inkább csak az adminisztráció kedvéért, avagy mivel próbálkoztam, mi jött be.

Voltak azok a matekfeladatok suliban, ahol van egy input, fekete doboz, output, és meg kellett mondani, mit csinál a gép. Ilyennek látom a lányommal is, feltételezem, hogy hasonló input hasonló outputot eredményez. Persze ez nincsen így, van egy csomó ismeretlen tényező, folyamatosan változik ő is, lehet, hogy ami bevált eddig, az mostantól nem fog, vagy ami egy hónapos korában nem vált be, az most meg már lehet, hogy igen.

A téma az evés és éjszakai alvás összefüggése.

Eleinte ugye nagyon pici volt, többször kelt éjjel. 7-8 körül fürdetés, aztán felébresztettem 11 körül, de nem díjazta, tök kómás volt, nem evett rendesen, aztán persze felkelt 2-3 körül, majd 5-6 körül is. Kb 4-5 hetes korában anyósoméknál voltunk, megcsúsztak a dolgok, későn értünk haza, fél 10 volt, mire fürdettünk, és aludt asszem 5-ig. Csoda.

Ezen felbuzdulva bevezettük a kései fürdetést. Volt olyan időszak, hogy fél 10 - fél 11 körül fürdettünk, evés, és 7-ig aludt, majd sokszor visszaaludt 9-ig. Nem tartott sokáig. Ezzel párhuzamosan elkezdett aludni 8 körül, tehát ébreszteni kellett a fürdetéshez, amit nem bánt, nem volt nyűgös, evett, majd aludt tovább. Ez nagyon felnőttbarát beosztás amúgy, lehetett vele menni helyekre, elaludt közben, aztán hazaértünk és akkor megpucoltuk. Kipróbáltam egyszer, hogy ha 8-kor elaludt, akkor nem ébresztettem fel fürdetni. Felébredt éjfélkor és 5-kor is, szerintem megzavarta az esti hacacáré hiánya.

Ez a rutin lehet, hogy maradt volna így egy darabig, de egyre keservesebb volt a 8 körüli elalvás, és a kései fürdetés ellenére elkezdett 4-5 körül kelni. Nem volt túl kifizetődő 8 körül a nyűgös gyerekkel faszozni, majd 11-kor fürdetni, csak azért, hogy aztán 4-kor is kelni kelljen hozzá. Mivel egyre kevesebbet evett késő este, ezért előrehoztuk a fürdetést 8 körülre, majd próbaképpen nem ébresztettünk 11-kor. A 8 órai elalvás ettől problémamentessé vált, és ugyanúgy 4-5-ig, valamikor 6-ig is kihúzta kaja nélkül. Időnként előbb elfáradt, volt rá példa, hogy akár 5-kor elaludt, majd nem ébredt fel addig, míg fel nem keltettük fürdeni. Mindig utólag jut eszembe, hogy meg kellett volna fürdetni, lehet, hogy elege volt már a napból, de 5-kor csak nem fürdetek.

Ez is nagyon jól működött pár nappal ezelőttig, ez is nagyon kényelmes volt, mert miénk az este, ha meg mégis mentünk valamerre, akkor is kihúzta ébren 9-ig, nem viselte meg egy óra ide vagy oda. Aztán olyat kezdett csinálni, amit szerintem 6 hetes kora óta nem: 2-3 között megébred, de tényleg éhes, mert bekajál, és alszik aztán 8-ig. Ez sem tragédia, továbbra is egyszer ébred, de inkább aludnék hajnalig, ha lehet választani. Az éjszakai ébredést négy napja csinálta már, szóval nem egyszeri esetről volt szó.

Szóval back to square one, 8 körül fürdetés, 11 körül pedig megint megetetem. Annyi a különbség, hogy nem ébresztem meg, hanem úgynevezett álometetek: a szopóreflex álmában is jól működik, és tényleg nem ébred meg. Tegnap próbáltam ki először, és aludt negyed 7-ig.

Egyelőre itt tartok, baromi kíváncsi vagyok, mikor kell megint taktikát változtatni, hogy aztán sok próbálkozás után megint az elsőnél kössünk ki.

Átjöttek anyósomék próbafürdetni és fektetni a picinnyt, hogy jövő héten biztosabbak legyenek magukban. Szegénykém sírt fürdetés és öltöztetés közben, nem tudom, mi lehetett a baj, persze ma oltást is kapott, meg lehet, hogy fáradt is volt már nagyon, vagy pedig megzavarta, hogy a ritkábban látott nagyszülei fürdetik, de hősiesen nem avatkoztam közbe, és a végén tök hamar elaludt. Úgyhogy jövő héten élesben is átveszik estére, mi meg elmegyünk a Momentán társulat egyik előadására, alig várom!

Elolvastam Paul Tremblay A Head Full of Ghosts regényét, nem volt rossz, a narratíva elég zavaró, túl sok szempontból megy ugyanaz a sztori (a 8 éves főszereplő, a felnőtt főszereplő, és egy blogger is kielemzi kb ugyanazt), és ez kizökkent, de nem is ez a baj, hanem az, hogy a vége meglepően brutális és nagyon megviselt. Nem erre készültem, én ezt nem akartam elolvasni, jaj.

Elkezdtem A lány a vonatont, el akarom olvasni, még mielőtt megnézném a filmet, eddig tetszik, de nagyon nyomaszt alkoholba menekülő lecsúszott nő, aki az exét hívogatja részegen. Nyilván ez is a cél, ez nem egy vidám sztori.

Aztán életemben először rákattintottam egy banneres hirdetésre, sőt, be is regisztráltam az adott oldalra. Többször nekirugaszkodtam már a programozásnak, de egy ponton nem jutottam túl. Makrókat és scripteket tudok írni, vagyis inkább felvenni és addig hekkelni rengeteg guglizás után, hogy aztán az működjön. Megértem a SAP ABAP kódját, dolgoztam együtt fejlesztőkkel, bogoztam már ki programkódot, határoztam meg nagy vonalakban működési logikákat/szabályokat, de nem tudok programozni. Szóval beregisztráltam a CodeBerry-re, nem tudom, hogy mikor és hogyan fogok rá időt szakítani, de hiányzik a kreatív problémamegoldás, ez pedig megmozgatná az agyamat.

minta nélkül, simán csak kép alapján sikerült meghorgolnom egy kesztyűt

nyílt Frei café a Corvin plázában is

még nem döglöttek meg a balkonon a virágok

elindultak a sorozataim !!!!

holnaptól tánc !!!!!!!!!!!!!!