AnnGel blogja

A gyerek agyontaposott egy bogarat. Sokkot kaptam.

Kicsit lehangolt vagyok, de én magam sem tudom, mi a baj. Az is fáraszt, hogy egész nap itthon vagyok, az is, hogy elmenjek valahova. Talán az a bajom, hogy hetek óta nem mozogtam (a táncon kívül), meg sok az esti program is, alig látom a férjemet a héten. Elméletileg menne a rendszeres edzés, de az feltételezi, hogy a gyerek bölcsiben van, én otthonról dolgozom, és időben is végzek, nincsen egy gyors megbeszélés upsz fél 2-ig. Ez eddig még nem jött össze. Mehetnék persze este is, miután lefeküdt a gyerek, a férjem meg itthon lenne vele, csak hát inkább lennék a férjemmel inkább.

Közben olyan achievementjeim vannak, hogy sikerült megoldanom, hogy lehet egyedül kiszívni a gyerek orrát, akinek ugye van két keze, meg egy feje, mindegyiket fogni kéne, de nekem meg nem nőtt még plusz két karom (pedig igény lenne rá). Meg homeoffice és gyerek mellett is sikerült ebédet csinálnom, sokkal hatékonyabb vagyok, ha sok a dolgom. És egyszer sikerült úgy elmennem itthonról, hogy rendet hagytam magam után, amihez versenyt kell pakolni a kicsikével, de én győztem.

A gyerek három éjszakát teljesen átaludt, aztán tegnap megint felkelt, hiú ábrándokat kergetek.

Mérgelődtem kicsit az orvosokon is, van egy gyerekorvosunk, aki nincsen hónapok óta és folyamatosan helyettesítik, így viszont folyamatosan különböző dokik nézik meg a gyereket, és nem látják, hogy javul-e. De örülök, hogy itt van az utcában a rendelő, mert így legalább nem kell sokat utaznom ahhoz, hogy megtudjam, hogy a beteg gyereknek szívjam az orrát (no shit) és ennyi. Még szerencse, hogy a csana, ahova jár, nem kér egészséges igazolást, mert akkor mehetnék megint, mikor már meggyógyult, hogy kapjak arról papírt, hogy egészséges. De legalább ma hamar végeztünk, elmentünk a játszóra, a viharos szélben boldogan rohangált a gyerek, szedett nekem bogyót a bokrokról és egyenként odahordta nekem.

De nem csak ez van, van munka is, dokumentációkat gyűjtögetek, volt néhány megbeszélésem is, ami alatt szerencsére aludt a picinny. Nagyon leleményesen oldottam meg a laptophasználatot, a konyhánkban van egy magas reggelizőpult, annál állva dolgozom, így a gyerek csak annyit lát, hogy a konyhában teszek-veszek, azt meg már megszokta, figyelemre sem méltat. Van bennem némi gyomorgörcs a munkaidőm miatt, a főnököm főnöke simán délutánra rakott be rendszeres megbeszélést, attól félek, hogy soha nem fogja megszokni senki, hogy félmunkában vagyok. Ja, és lehet, hogy a projekt, amire visszahívtak, na azt eltolják fél évvel. Én pedig most éreztem először olyat, hogy nem szeretnék új területekbe belevágni, én azt szeretném csinálni, amihez értek.

Tegnap meg végre összejött egy sörözés is, ahol ittam egy egész üveg sört (az óvatos duhaj), rettenetesen csípős chipset ettem, hazafelé pedig pont elcsíptem nem csak a 4-6-ost, hanem a mester utcánál a garázsmenetet is. Az élet apró örömei!

BoJack Horsemen-t nézek, meg befejeztem az első Doctor Who évadot. Egy felsőt horgolok magamnak, amihez szerintem nem lesz elég a két gombóc fonal, amit vettem, és vennem kell egy harmadikat is, amit viszont nem fogok elhasználni, és a nyakamon marad. De legalább van Rick and Morty is!

Múlt hétfőn álltam a keletinél, vártam a metrót, éreztem, hogy az agyam gyerekre kalibrált része üresen pörög. Furcsán hiányérzetem volt, nem kellett senkire figyelnem, csak én voltam, mentem dolgozni, nem szívességből felvigyázott gyerek mellől szöktem meg ügyintézni. Jó volt. Ez a négy órás munkaidő isteni, pont kellemes, lehet pörögni, mire elfáradnék, vége is van a napnak, zseniál. Utána van időm minden szarra, közös ebédekre, pihenni, bevásárolni. Kedvencem az lesz, amikor itthonról dolgozom, reggel bölcsiből hazafelé elintézem a bevásárlást, dolgozom, főzök, nézek egy sorozatot, összepakolok, aztán elmegyek a gyerekért, és miénk a délután, csapathatjuk a duplózást meg a játszóterezést. És végre problémamegoldás! Callok! Kollégák! Egészen furcsa úgy dolgozni, hogy értem, mi van, mit kell tenni, hogyan vannak a folyamatok, szóval nem vagyok elveszve. A főnökömmel egy hét átfedésünk volt, mert ő meg most megy szülni, jelenleg főnök nélkül lebegek.

A gyerek nyilván ismét benáthásodott, holnaptól itthon vagyok vele, kipróbálhatom a homeoffice-t gyerek mellett. Elkezdtem guglizni, milyen rajzfilmekkel tudnám lefoglalni.

Hétvégénk sűrű volt, nagyon élveztem. Szombaton délelőtt kinéztünk az Örkény napokra, aminek apropóján füvesítették a Madách teret, volt zene, füvön rohangáló gyerekek, én vettem magamnak egy kávét, a picinny pogácsát zabált, és időnként belenyalt az apja forrócsokijába. Persze délben rohanás haza, mert egyesek alszanak, délután meg vendégségbe mentünk, ahol kipróbáltam az Oculus Riftet. Elképesztő élmény, hisztérikusan röhögtem, mikor először körülnéztem, nagyon jól működik, teljesen el lehet veszíteni a kapcsolatot a valósággal. És pont ez félelmetes is benne, én sima PCs meg konzolos játékokkal is elveszítem az időérzékemet, de ezzel meg pláne. Aztán persze innen is rohanás haza, mert egyesek fél 8-kor fürdenek.

Vasárnap nyugis volt, a gyerek is több, mint három órát aludt. Megebédeltünk, megnéztem egy doctor who-t, utána férjem egy house of cards-ot, közben befejeztem két sünit, aztán néztünk egymásra, hogy most mi van, mikor kel már a picinny. Délután meg játszózás, és tökre szívesen fogadnék tippeket arra, hogy hogyan vehetném rá a malackát arra, hogy ne vegyen mindent a szájába. Mármint tudja, érti, rám néz, röhög, és gyorsan betol egy marék homokot. Egyértelműen azért csinálja, mert imádja a rá kapott reakciót. Szóval legszívesebben úgy csinálnék, mint ha nem is látnám, de akkor is. Fúj, lepisilte a kutya. 

Hosszú idő után először van jelentősége annak, hogy hétvége van. Hétfőn kezdek, újrakezdek, érdekes lesz, elment ez a másfél év.

Szombaton kinéztünk a pozsonyi piknikre, tömeg volt, vettem könyveket, aztán ettünk sütit. De aztán főleg punnyadtunk, gyerek ki van merülve a bölcsitől, 3 órát aludt délutánonként, ma meg kilépni sem volt kedvünk a lakásból. Befejeztük a The leftovers-t, az utolsó évad nagyon tetszett, bár továbbra is szörnyű. Mégis jó.

A hétvégét pedig egy valószerűtlen idillel zártuk, amiben férjemmel mindketten elbóbiskoltunk, a gyerek meg felalá járkált, matatott, könyvet pakolt, megtalálta a cipőjét, puszilgatta a duplofigurákat, én meg félálomban, meg-megébredve azon mosolyogtam, hogy nem gondoltam volna, hogy lesznek ilyen lusta délutánjaink.

A bölcsis gondozó szerint gyanúsan jól érzi magát ott, tart attól, hogy később jön ki a gyereken valami gebasz. De egyelőre majdnem 2 hete jár, kicsit biggyeszti a száját reggel, de délután örül, amikor érte megyek. És állítólag egész nap eszik és játszódik.

Van egy dal, ami pá-pára végződik, ha meghallja a dalt, akkor a végére odaénekli ő is, hogy pápá.

Az apja azzal szokott szórakozni, hogy "bűvésztrükkel" tüntet el előle pici dolgokat: egyik markából átteszi titokban a másikba, majd ráfúj az öklére, szétnyitja, és nincsen benne semmi. Ez annyira tetszik a gyereknek, hogy már nekem is hordja a legókat, és fújtatva mutatja, hogy mit csináljak vele.

Időnként megpróbál szaladni, olyankor röhög. Ezen kívül előfordult már, hogy a babakocsiból kiszedette magát, mert gyalogolni óhajtott.

Megkapta az első filctollait (lemosható, kimosható, tompahegyű), egyelőre nem rajzol még velük, de órákig képes őket pakolászni. Egyik nap azokkal ment aludni, ma pedig egy óvatlan pillanatban a WC-be dobott be belőlük kettőt.

Továbbra felkel egyszer éjjel, olyankor magából kikelve sír, eszik, majd alszik, mint a tök. És továbbra is 8-től 8-ig, tartsa meg ezt a jó szokását.

Mivel a horrorhétvége alatt kigyógyult a kicsike a náthájából, kedden már vihettem bölcsibe. Ennek örömére elmentünk férjemmel reggelizni, megnéztük a Titanic kiállítást, ebédeltünk, aztán már fél 4 is volt, mentem a gyerekért. Ez most lehet, hogy nem tűnik izgalmas programnak, de ettem. Kávéztam. Anélkül, hogy fél szemmel másra kellett volna figyelnem. Tiszta wellness.

Napközben pedig arról küldött képet a bölcsis gondozó, ahogy a gyerek megpróbál magára venni egy táskát, és abba beleszuszakolni egy játékbabát. Mert hordozósat játszik. Nem tudom, hogy 15 hónaposan szoktak-e ilyesmit játszani a gyerekek, de kezdem komolyan azt hinni, hogy az enyém egy zseni.

Persze kurvára nem meglepő*, de péntekre lerobbant a gyerek és én sem vagyok túl jól. Vagyis már csütörtök éjjel is, óránként kelt, ami halál. Péntek reggel mosott szarként vittem be, némi tanakodás után bevették, hazarohantam, lefeküdtem aludni. Fél 12-kor arra ébredtem, hogy hívnak, hogy menjek érte, mert rosszabbul lett.

Meg kellett állapítsam, hogy mégiscsak az én lányom, én pl simán meghalok egy kis hőemelkedéstől, sőt, még annyi sem kell ahhoz, hogy szarul érezzem magam, és hát a kicsike sem az a fajta, aki betegen vidáman elmolyol. Szerencsére ez aztán másnap éjjel 1-kor is eszembe jutott, mikor félóránként sírdogált, nem tudtam, mit csináljak, aztán bevillant, hogy attól, hogy még nem lázas, még lehet rosszul. Adtam neki egy fél kúpot, aludt is reggelig utána. Ilyen esetek után tökre azt érzem, hogy kapnom kéne egy kitüntetést azért, mert rájöttem, mi a gyerek baja.

Persze ez most pont egy olyan hétvége, amikor férjem nincsen itt, ami nem könnyű. Igyekszem pihenni, nap nagy részében a kanapén fekszem, olvasok, Doctor Who-t nézünk a gyerekkel, akinél persze a bölcsi miatt beütött a szorongás, és két centire van tőlem mindig, de lehetőség szerint rám is ül.

*Na jó, de, meglepő. Tényleg nem gondoltam volna, hogy 4 nap kinyírja. Értem, hogy közösség, meg minden, de 4 hónapos kora óta járok vele heti többször gyerekek közé, mindent összenyal, utaztunk vele többször, kutyázik, macskázik, strandoltunk rengeteget, és soha semmikor nem használtam fertőtlenítős kendőt, nem takarítom vadul a kezét kétpercenként, és a múlt hétvégi fesztivál tényleg hardcore volt, szóval ennél tényleg többet vártam volna. Le vagyok törve.

Gondoltam, összeszedem, hogy miket is csináltam a gyerek nélkül töltött pár órában, hogy aztán majd évek múlva sóhajtozva olvassam vissza, hogy milyen jó dolgom is volt.

Hétfőn még együtt voltunk a bölcsiben, szóval akkor végig együtt voltunk. Kedden 11-re kellett érte mennem, addig bevásároltam. Szerdán délre mentem érte, előtte elmentem babás tornára, kényelmesen dumáltunk a többiekkel, aztán pedig rossmannba, és már dél is volt. Ma kipróbáltam a TRX-et, kicsit meghaltam, mentem bioboltba, DMbe, szereztem magamnak ebédet, megnéztem egy Twin Peakset, belenéztem a Nathan for you c. sorozatba (de nekem túl sok szekunderszégyen), majd befestettem a hajam végét kékre. Holnap pedig meglátogatom egy kisbabás ismerősömet, együtt ebédelek egy barátnőmmel, nagyjából ennyi.

Közben sokat gondolkodok azon, hogy milyen lesz az élet meló meg gyerek meg minden mellett. Ilyenkor ezt szeretem is leírni, meg később visszaolvasni, hogy mennyire találtam el, vagy mekkorát tévedtem.

Úgy képzelem, hogy fél 8-kor felkelek, reggeli, kávé, öltözés, 8-kor ébred a gyerek, fél 9-re érünk a bölcsibe. Heti egyszer fogok bejárni dolgozni, akkor be kéne érnem 9-re, délután 1-ig meló, aztán ha már ott vagyok, akkor közös ebéd a munkatársakkal, 2-re végzek, hazafelé bevásárlás, lepakolás, szusszanás, fél 4-kor bölcsibe indulás. Utána vérmérséklettől függően játszótér vagy otthon matatódás. Amikor otthonról dolgozom, akkor ráérek reggelizni azután, hogy elvittem bölcsibe a picinnyt, ugyanúgy 1-ig meló, és utána van bő két órám mindenfélére. Jó lenne heti kétszer eljárni mozogni (van fél 2-től TRX nem messze, az pont beleférne), főzni is kéne heti kétszer, bár azt este is lehet. Ebbe az idősávba lehetne passzírozni időnként a kozmetikust is. Elméletben működőképes.

Aztán persze lesz olyan, hogy beteg lesz, és otthon leszek vele, de az a jó a 4 órányi munkában, hogy össze lehet kapirgálni alvásidőkben.

Kicsit aggódom emiatt a részmunkaidős dolog miatt. Fogalmam sincs, hogy jól mérték-e fel, mennyi munkával jár az új projekt. Egyelőre két végletet tudok elképzelni: csúszva indul a projekt, ezért nincsen semmi dolgom, vagy sokkal több munkával jár, mint napi 4 óra.  Az előző munkakörömben nem volt ritka, hogy napi 3 órát callokban töltöttem, ezt még nem tudom, hogyan lehet menedzselni.

Annyira kipurcant a gyerek, hogy a tegnap éjszakát teljesen átaludta, egyszer sem ébredt, ilyen már hónapok óta nem volt. Ma már ott aludt, de látom rajta, hogy ez nagyon sok neki (és nekem is), elkeseredetten sírt és bújt hozzám, amikor megérkeztem. Ez még mindig jobb, mint ha reggel csinálná.

Mindenesetre eléggé megrövidült így az együtt töltött idő, mert legkorábban 15:45-re mehetek érte, most 19:15-kor meg már aludt, annyira kidöglött.

A héten elkezdte a kicsi malac a bölcsit (vagyis családi napközit, de egyszerűség kedvéért nevezzük bölcsinek). Férjemmel mindketten csak szeptember 4-én kezdünk el dolgozni, ami azt jelenti, hogy két olyan hetünk van, amikor már bölcsis a gyerek, de mi még otthon vagyunk. Na jó, nem teljesen két hét, mert az első napokban csak pár órát töltött ott, de holnap, vagyis csütörtökön már ott is alszik. Ez azt jelenti, hogy reggel 9-től délután fél 4-ig van ott.

Amennyire nem tudtam elképzelni, milyen lesz az élet gyerekkel, annyira nehéz most értelmesen eltölteni az időt nélküle. Megszokja az ember na. Mármint azt, hogy gyereke van.

Szóval facebookon fel is tettem a provokatív kérdést, hogy mit is lehet csinálni hétköznap napközben? Kb másfél ilyen hetünk van, ez nem olyan időtáv, amire azt mondhatnám, hogy elkezdhetnék valami tanfolyamot, nyelvtanulást vagy bármi. Az van bennem, hogy most húúú, de ki kéne használni ezt az időszakot, mert nem lesz több ilyen, és csináljak olyan dolgokat, amiket nem lehet gyerekkel. Rengeteg javaslatot kaptam, amiből aztán arra jöttem rá, hogy jó dolgom van, mert a gyerek mellett egy csomó mindent csináltam eddig is.

Kézenfekvő, hogy elmenjek valami edzésre. Heti 2-3x így is jártam babás tornára, így nem érzem magam kiéhezve a mozgásra. Inkább az a probléma, hogy a normál edzésel általában munka előtt 7-től kezdődnek, vagy pedig 4-5 után. Egyelőre eljárok a babás tornákra baba nélkül, meg a Life1-ban van fél 10-től TRX, holnap kipróbálom azt.

Aztán sokan azt vágták rá, hogy aludjak, ami hát izé. Alszom én éjszaka nagyjából eleget. Sokan javasolták a takarítást, ami WTF, az így nyert szabadidőmet nem erre szeretném fordítani, meg azért elég jó rend van itthon, na.

Természetesen van még sorozatnézés és horgolás vagy olvasás is, de ezek megint olyanok, hogy napi két részt tuti megnézek gyerek mellett is (mármint mikor alszik), közben horgolok, meg este olvasok, szóval nem érzem hiányát. Persze a megnézendő sorozatok és az elolvasandó könyvek listája folyamatosan csak növekszik, de ha őszintén magamba nézek, akkor nem a gyerek miatt, hanem az internet értelmetlen pörgetése miatt nincsen rájuk időm.

Persze nem kell félteni, el fog menni hamar ez a pár nap. Pénteken meglátogatom egy kisbabás ismerősömet, aztán ha jövő héten meleg lesz, akkor strandolunk, ha nem, szaunázunk, elmegyek fodrászhoz, kettesben ebédelünk a férjemmel (és nem kell fél szemmel a gyereket figyelni, csodás lesz), megnézzük a Titanic kiállítást, esetleg elmegyünk moziba, ha adnak bármi jót.