AnnGel blogja

A kísérlet eredménye: 4 és fél óra alvás + egy napnyi tanulás után 75ből 73 pontos kreszvizsga.

Néha még én is félek magamtól.

:stréber:

Végére értem a tesztkönyvnek.

Úgy emlékszem, hogy a vizsga fél 10kor lesz, a naptáramba meg fél 11et írtam. Ehehehe. Sebaj, odamegyek fél 10re, max elKVzgatok.

Lefekszem aludni.

A retkes büdös rohadt darabos lófaxba már, nem indul az a modul (szakirány), amire jelentkeztem. Faszomfaszomfaszomfaszomfaszomfaszom. Végre egy félév, amiben TÉNYLEG azt tanultam volna, ami TÉNYLEG érdekel, és mire tényleg szükségem lett volna (emberi erőforrás menedzsmentet). Erre nem. Ófaszom.

Most értem haza edzésről, 12 óra múlva kresz, a tesztkönyv fele még hátravan, ha ezen holnap átmegyek, isten vagyok.

És nem indul a modul... ez annyira kiakasztó... rohadt életbe már.

:hisztizik és toporzékol:

Tudom, nekem igénytelen a humorom, de ezen könnyesre röhögtem magam: valaki maszkot tett báránya fejére, majd levideózta, hogy a többi menekül előle. Gyönyörű.

Eddig majd éhenpusztultam, vizsgán korgott a gyomrom, erre hazaérek, és elmúlik annyira, hogy semmit nincsen kedvem enni. Hasznos.

A farkas ha koplal is, sem cserél a kalmár kutyájával. Önvédelmen okosság, igaz, szablyán voltmár.

Gyomorszájra ütést kapni kellemetlen.

A barna Straropramen még mindig finom.

De vajon egy nap alatt fel lehet készülni kresz vizsgára?

Egyik nap üzenetet kaptam iwiwen, egy álnicktől, valami Én így csajozok -tól. Csinos vagyok, randira hívna, ilyesmi, én meg visszaírtam, hogy meséljen magáról, aztán meglátjuk. Válaszában megadta a nevét, hogy csekkoljam le az adatlapját, és ismét randit emlegetett.

Itt egy kis kitérő:
- utálom a randi szót, számomra túlságosan formális: virág, vacsora, első után csók, harmadik után cekc. Sokkal jobban szeretem a beülünk egy KVra/sörre kifejezést.
- nem szívesen találkozom kettesben olyannal, akit egyáltalán nem ismerek: ha nem tudunk beszélgetni, akkor nézzük egymást hülyén? Legyen előtte már valamilyen kontaktom vele: személyes ismeretség, email, blog, msn beszélgetés, vagy egy közös ismerős ajánlása, hogy "tuti jól kijössz vele". Úgy egy vadidegennel sem fogok találkozni, hogy "tetszel, sör?".

Na, név alapján megtaláltam, erre kiderült, hogy MSZP tag az illető, előtte a Fiatal Baloldalban volt, meg ilyesmi. Percekig döbbenet, majd fuldokolva röhögés, végül rövid levelezés, melyből kiderült, hogy nem riasztotta vissza az adatlapomon is látható Bombagyár klubtagság, a politikusokról alkotott véleményem, a társaságomban előforduló cigányozás és zsidózás, sőt, szerinte tökre jól kijönnénk, ő szoci gyűlésre járna, én meg gárdaavatásra.

Hát így. De legalább jó napom lett tőle.

...a kresz-teszt könyvemben. Két tökugyanolyan szituáció, mégis más válasz. Oltári jó.

Update: mégsem, bizony én vagyok a hülye.

Nincsen kedvem semmihez, de ahhoz nagyon.

Tételezzük föl, hogy 10 ember minden nap elmegy sörözni és összesen 100 dollárt fizetnek a végén. Ha úgy fizetnek a sörükért, ahogy most adót fizetünk, valahogy így néz ki a helyzet:

Az első 4 ember (a legszegényebbek) nem fizet semmit.
Az ötödik 1 dollárt fizet.
A hatodik 3 dollárt fizet.
A hetedik 7 dollárt fizet.
A nyolcadik 12 dollárt fizet.
A kilencedik 18 dollárt fizet.
A tizedik (a leggazdagabb) 59 dollárt fizet.

Tehát a tíz ember minden nap boldogan sörözött egészen addig, amíg a bár tulajdonosa kedvezményt nem adott nekik: "Mivel olyan jó vásárlók vagytok, mától olcsóbban adom nektek a sört 20 dollárral." Onnantól a sör a 10 ember számára csak 80 dollárba került.

A csapat továbbra is ugyanúgy szeretett volna fizetni a sörért, ahogyan adót fizetünk, ami azt jelenti, hogy az első 4 embert a változás nem érintette - ők továbbra is ingyen ittak.

De mi legyen a másik 6 emberrel - a fizető vendégekkel? Hogyan tudják elosztani a 20 dollár engedményt, hogy mindenki elégedett legyen?

Kiszámolták, hogy 20 dollár 6 részre osztva 3,33 dollár. Ha ekkora részt levonnának mindenki számlájából, akkor az ötödiknek és hatodiknak sem kellene fizetni a sörért. Ezért a bár tulajdonosa azt javasolta, hogy az lenne igazságos, ha mindenkinek a részéből körülbelül ugyanakkora százalékot vonnának le és tett egy javaslatot, hogy ez hogy nézne ki. Tehát:

Az ötödik se fizet semmit (100% megtakarítás)
A hatodik 2 dollárt fizet 3 helyett (33% megtakarítás)
A hetedik 5 dollárt fizet 7 helyett (28% megtakarítás)
A nyolcadik 9 dollárt fizet 12 helyett (25% megtakarítás)
A kilencedik 14 dollárt fizet 18 helyett (22% megtakarítás)
A tizedik (a leggazdagabb) 49 dollárt fizet 59 helyett (16% megtakarítás)

Mind a 6 ember jobban járt a korábbi állapothoz képest, az első 4 pedig továbbra is ingyen ivott. Viszont amikor kimentek a bárból az emberek elkezdték összehasonlítgatni a megtakarításukat.

"Én csak egy dollárt kaptam a 20 dolláros engedményből, ő pedig 10-et!" - mutatott a hatodik ember a tizedikre.

"Ez igaz" - kiáltotta a hetedik. - "Miért kap ő 10-et mikor én csak kettőt? A gazdagok kapják az összes kedvezményt!"

"Várjunk csak" - kiabált az első négy kórusban. - "Mi nem kaptunk semmilyen kedvezményt. A rendszer diszkriminálja a szegényeket!"

A kilenc ember körülvette a tizediket és elverték. A következő este csak kilencen jöttek el sörözni, leültek és a tizedik nélkül itták a söröket. Amikor fizetésre került a sor, rájöttek valami fontosra. A tizedik nélkül összesen sem volt annyi pénzük, hogy akár csak a számla felét kifizessék.

Ez az, ahogy az adórendszerünk működik. Azok az emberek kapják a legnagyobb kedvezményeket, akik a legmagasabb adókat fizetik. Ha túladóztatják és támadják őket, azért mert túlságosan gazdagok, egyszer csak nem lesznek köztünk többet.

Előfordulhat, hogy külföldön fognak sörözni, ahol a légkör barátságosabb...
Azoknak, akik ezt értik, nem kell magyarázni.
Azoknak, akik nem értik, nem lehet elmagyarázni.

//forrást nem tudok megadni, sry//