AnnGel blogja

ZH előtt másfél órával felfedezni, hogy a jegyzet hibás: megfizethetetlen.

Igen, akartam már kérni, hogy basszál le amiatt, hogy nem tudok menni orgonát szedni,  mintha amúgy kibaszottul kedvem lenne a szobában jegyzet fölött rohadni, ragyogó napsütésben való séta helyett. Javítsd még te is a munkamorált, köszi.

Faszom, legközelebb haza sem jövök, ha tanulnom kell, minek.

Valszeg sokakat az fog meglepni, hogy engem egyáltalán meglepett, hogy a kötelező órák levezetése után már nem kapok nyugtát. Ez így köcsögség. Mert ha elcsalja a bérbevallását, és kevesebb szja-t fizet, azt még nagyjából leszarom, mert ki az, aki tényleg annyit keres hivatalosan, mint amennyit hazavisz... de az áfát is lenyúlja. 1900 Ft egy pótóra (45 perc), alkalmanként 3800 Ft, tehát hetente 7600 az, hogy én vezetek, amiből 1520 Ft az áfa. Ennyivel adhatná kevesebbért a pótórát.

Hát bakker.

A szikrázóan ragyogó napsugarak megcsillannak a szélvédőn, hol árnyékban vagyok, hol nem, ha epilepsziás lennék, rég görcsökben fetrengenék, állapítom meg magamban. Szép környék, bokrok, virágok mindenhol, a hatalmas fák gyönyörű lombjukkal kitakarják az összes fontos táblát. 20 km/h-val száguldozom Zugló mellékutcáin, elvakít a fény, kisfiú ácsorog tanácstalanul az út szélén: elém lépjen, vagy ne. Lassítok, úgy érzem a péntek délelőtti nyugodt hangulatot kissé felzaklatná az autóra fröccsenő vér és elhaló, hörgésbe fulladó sikoly. A fiú megköszöni, és átszalad, arcomon lágy mosoly, majd...
- Hé, hát táblánk volt, nem adtál elsőbbséget, hát hé, de hát fékezz!

És megtörtént az, amiről eddig csak hallottam: az oktatóm elugrott kajáért. Tanóra alatt.

Na, de megyek is vissza, ilyen jó napot tartok ma: 10től vezettem, 15től megint, áh, pfuj, de vigasztal, hogy este maratoni mozizásra megyek kedvenc rasztámmal.

Such a perfect color for your eyes...

A Perfect Circle - Blue

Az oktatóm mostanában többet mosolyog, megértőbb, bár ma elnyomott egy bazmeget. Kiderült, hogy nem tudok egyszerre kuplungot nyomni, váltani, hátrafelé figyelni és kormányt tekerni. Ennek ellenére mostanában nem csesz le, hanem csak halk könyörgő hangon mondja, hogy "jajj, de hát nem szabad ezt csinálni, hát ez balesetveszélyes..."

Sajnos szokásommá vált, hogy az előttem haladót figyelem. Ez sokat segít olyankor, mikor nagyon el vannak kopva az útburkolati jelek, és lassan lövésem sincsen, melyik sávban kéne lennem, csak az átlag autós a legritkább esetben halad szabályosan. Az meg valahogy nem elég meggyőző érv a "khm, indexelni kellett volna"-ra, hogy "de hát ő sem tette..."

Ma csak egy embert lett volna kedvem kettégázolni: megyek főútvonalon, kereszteződés, balról jönnek. Egyenesen haladnék tovább, a kocsi balról nem jön elém (mint ahogy azt már megszoktam), néztem is, hogy jé, de rendes, erre az utolsó pillanatban kiurgik. Fék, leizzadás, remegő lábbal tovább. És még mindig nem értem, wtf. Ha ki akart volna jönni, megteszi előtte... úgy tűnt, mintha direkt rám akart volna ijeszteni, és még az oktató sem vágta, hogy ezt most miért és hogyan. Hülye állat.

Viszont haladás, hogy már nem tekintek mindenkit ellenségnek, ideértve a gyalogost, másik kocsist, a kereszteződés mellett parkolót , a fákat, illetve az embert, aki a sarokra épült házának átlátszatlan kerítést csinál.

Ójessz.

Tisztelt Hallgatók!
A napokban tévesen küldtünk Önöknek e-mailt!
A 2009. április 30-i przentáció nem Önökre vonatkozik, ilyen jellegű feladatot (félévközi beszámoló)az Önök számára nem írtunk elő!
BME GTK Pénzügyek Tanszék

Újjászülettem.

Alapban csak arról akartam írni, hogy az Erzsébet-hídon naplementekor csókolózás közben felvetődött, hogy mindjárt jön értünk a giccsrendőrség, betuszkol nagy fekete autóba, és elvisz, mert ez már pfuj, de utána sétáltunk Gellért-hegyen illatozó orgonák alatt is, és mégis túléltük.

Ehelyett most az van, hogy amint visszatérek a világba, azzal találom szembe magam, hogy

És én megpróbáltam pozitív dolgokról írni, de nem sikerült.

Tegnap lakótársammal megbeszéltem, hogy ne dohányozzon a lakásban, mert bár megígérte, hogy így szellőztet, meg úgy, és de tényleg, és jajjmostcsakvéletlenülszököttkiafüst, és hát ebből pont elegem lett, mert miért menjek haza dohányszagú lakásra, ha nem muszáj, és még utálom is.

Ma reggel bekopogtam hozzá, pillanat, várok, :dezodorhang:, gyere! Mivel kész Sherlock vagyok, rájöttem, mit csinált, és felvilágosítottam, hogy tudom, hogy dohányzott, ne tegye, és különbenis, hallom az öngyújtója hangját a szobámból.

Fegyelem van, baszki.

Más: projektfeladattal kapcsolatban elszámítottam magam. Mert nem arról van szó, hogy ne lenne minden nap x óra könyvtárban eltölthető szabadidőm, mert van, csak arra nem gondoltam, hogy két órányi olvasás-jegyzetelés után üvöltve fog fájni az agyam helye. Gyenge vagyok. De: szimpatikus lett egy téma, vannak róla angol cikkek is (követelmény az angol nyelvű szakirodalom), szóval amint megszerzem őket, nincsen más hátra, mint lefordítsam és összegyúrjam az eddig kiírt dolgokkal. Gyerekjáték lesz, kiváltképp a fordítás, elvégre csak pénzügyi szakszöveg, az meg a kisujjamban, mint tudjuk :iróniajel:.

Állásfronton haladás van, már kaptam visszajelzést egy helyről, hogy helloköszibocsdenem.