Az oktatóm mostanában többet mosolyog, megértőbb, bár ma elnyomott egy bazmeget. Kiderült, hogy nem tudok egyszerre kuplungot nyomni, váltani, hátrafelé figyelni és kormányt tekerni. Ennek ellenére mostanában nem csesz le, hanem csak halk könyörgő hangon mondja, hogy "jajj, de hát nem szabad ezt csinálni, hát ez balesetveszélyes..."
Sajnos szokásommá vált, hogy az előttem haladót figyelem. Ez sokat segít olyankor, mikor nagyon el vannak kopva az útburkolati jelek, és lassan lövésem sincsen, melyik sávban kéne lennem, csak az átlag autós a legritkább esetben halad szabályosan. Az meg valahogy nem elég meggyőző érv a "khm, indexelni kellett volna"-ra, hogy "de hát ő sem tette..."
Ma csak egy embert lett volna kedvem kettégázolni: megyek főútvonalon, kereszteződés, balról jönnek. Egyenesen haladnék tovább, a kocsi balról nem jön elém (mint ahogy azt már megszoktam), néztem is, hogy jé, de rendes, erre az utolsó pillanatban kiurgik. Fék, leizzadás, remegő lábbal tovább. És még mindig nem értem, wtf. Ha ki akart volna jönni, megteszi előtte... úgy tűnt, mintha direkt rám akart volna ijeszteni, és még az oktató sem vágta, hogy ezt most miért és hogyan. Hülye állat.
Viszont haladás, hogy már nem tekintek mindenkit ellenségnek, ideértve a gyalogost, másik kocsist, a kereszteződés mellett parkolót , a fákat, illetve az embert, aki a sarokra épült házának átlátszatlan kerítést csinál.
Ezt mondtátok