AnnGel blogja

Nemrég nagyon vágytam a természetbe, hát most megkaptam néhány csinos, kövér csótány személyében. Öröm.

Jáj.

Érdekes, hogy amúgy semmi bajom a rovarokkal, elvagyok a cserebogárral, imádkozósáskával, hátukra fordult kis lényeket görgetek vissza a járdán, mentettünk kaszáspókot anno még Garouval... de a tény, hogy ez egy csótány a konyhában, és lehet, hogy ott vannak mindenütt, olyan undort váltott ki belőlem, mint kevés dolog.

(viszont szerintem nem jönnek már vissza, vetettek egy pillantást rothadó arcomra, és sikítva elmenekültek)

Megírtam az esettanulmányt, ami jó, méghozzá nem egészen utolsó pillanatban, óje. Igaz, 2, azaz kettő oldal lett, ami akárhogy is nézzük, nem öt. Azaz 5. Amennyinek lennie kéne.

De legalább itt a nyár, ezt onnan tudom, hogy ocsmány a bőröm, és még fáj is. Ha ez nem lenne elég, nőtt a fejemre herpeszféle izé, amit bár az első pillanatban már lekentem erre kitalált krémmel, csak terjed. Nyilvánvaló, mi történik: szép lassan lerohad a fejem az ajkam és orrom közötti résztől kezdve, majd miután az izé felfalta gazdáját (engem), önálló életre kel. Asszem az egész világnak jobb lenne, ha pár napig nem mozdulnék ki, ez a vizuális sokk senkinek sem hiányzik.

És most megyek sorozatot nézni.

"Érezd magad istennőnek az új, ötpengés borotvától, élvezd a drámaian selymes bőrt..."

Döbbenet, mekkora szar reklámszövegek vannak.

x: és akkor mit csin holnap?:P
y: amit akarsz
x: mihez lenne kedved?:D
y: neked?
x: őszintén?:D
y: ja
y: na
x: hozzád
y: jol van
y: baby
x: akkor mit csin?:D
y: amit akarsz
x: hát h igy komoly legyek xd
x: 1 jó sex jól esne
x: :$
x: itt vagy?
y: te kis szarházi
y: mit akarsz a lányomtól
y: majd beszélek én anyáddal

... avagy úristen, de kedves vagyok.

Szombat délelőtt, csengő szól, nyitom, he?
- Elnézést a zavarásért, a FIDESZ Magyar Polgári Szövetség nevében gyűjtök kopogtatócédulákat.
(agykattogás, legyek bunkó, ne legyek bunkó? Végülis fideszes szegény, van elég baja, legalábbis a fejével tuti)
- Sajnálom, de ez egy albérlet....

Sokszor találok jópofa, vicces dolgokat, aztán mikor meg akarom másnak is mutatni, akkor sír a szám, mert sehogy sem bukkanok rájuk újra. Szóval az lesz, hogy az ilyeneket kirakom ide blogba, és akkor minden itt lesz egy helyen. 

Az van, hogy rájöttem, hiba kivenni a könyveket, és itthon dolgozni tsodálatos projektfeladaton, mert azzal csak azt érném el - magamat ismerve - hogy itt lesz sok könyv, nyűglődöm, és este 10kor is lelkiismeret furdalásom lesz amiatt, hogy nem azon dolgozom. Az lesz helyette, hogy mindig bemegyek könyvtárba, zárásig szórakoztatom magam, és itthon már nem azon gyötröm magam, hogy csinálnom kéne. Végül is mintha munkahelyre mennék be. Zseniális.

Amúgy széjjelhullás van. Fáradt vagyok, fáj a fejem, elolvastam egy disszertációt, átfutottam fél tucat könyvet, vezettem is (szarul), közben megy a para, hogy 4 héttel leadás előtt még mindig nem tudom, miről is írok pontosan, azon pörgök, hogy mi legyen a téma, beszélnem kéne tanárral ésatöbbi.

Közben érzem, hogy nő a hisztifaktor, stresszelek, emiatt már előre látom, hogy nem fogok tudni lazítani, jó lesz ez, üssetek agyon kérlek.

(csodálatos, hogy a legnagyobb boldogság közepette is képes vagyok rinyálni, azért ez a nem semmi)

Ahhoz képest, hogy én ma még könyvtárazni is akartam, hát nem. Sőt, oroszt sem tanultam, pedig ma ZH. :önseggberúg:

De legalább az esettanulmány-projektfeladat-ökodesign hármasa kezd belőlem pánikot kiváltani, igaz, ez eddig még csak lelkiismeret furdalást és rossz álmokat okozott, arra még nem vett rá, hogy talán összekapjam magam. Gyász.

De majd holnap.

(mennyiszer mondtam ezt magamnak este... hogy de majd holnap... aztán lófaszt)