AnnGel blogja

Nem mentem ma pilatesre, helyette inkább boltba, ahol az edzésre szánt pénzt kajára költöttem.

Asszem semmilyen szempontból nem voltam ma hatékony.

- Tudtad, hogy el lehet kapni a parlagfűallergiát a városban is, bazmeg!
- Tudom, hogy el, ha gyom a város, tahó lélek.

Amúgy arról akartam még írni, hogy tegnap este tényleg nem akartam (annyira) ráripakodni a pohárösszeszedő srácra, de amikor összeszedte a mogyorós zacskót, amiben még volt négy szem, kitört belőlem az állat. A fiú megrökönyödve állt kezében poharakkal, miközben én csak mondtam és mondtam (de hát volt még benne, tudod, meddig kitart, ha lassan majszolod?), miközben az asztalon szétguruló túlélőket befalták a bloggerek.

Aztán kiderült, hogy nem mindenki tudja mozgatni az orrcimpáját illetve a szemöldökét, én meg igen. Most örülök.

Bájos, mikor kapok egy e-mailt, amiben azt olvasom, hogy a vezérigazgató megkérdezi a divízióvezetőmet, hogy én ráérek-e segíteni egy munkatársnak egy exceles táblában. A divízióvezető szóban mellettem megkérdezi a közvetlen felettesemet, hogy akkor én ráérek-e, amire a felettesem azt mondja, hogy igen, a divízióvezető pedig visszaemailezik a vezérigazgatónak, hogy igen, és délutánig meg is csinálom.

Az eset nem csak azért vicces, mert egy 25 fős cégről van szó, hanem azért is, mert engem senki nem kérdezett meg.

Azzal kezdeném, hogy:

megkínzott a kozmetikus, ezért tele vagyok pöttyökkel, és most fáj

gyantázáskor egy kevés bőrt is leszedett, fáj

herpesz nőtt a fejemre, fáj

nem volt a pizzámon pepperóni, ami a lényege, a legjobb, a legfontosabb, ésatöbbi (túldramatizálom, igen)

belélegeztem valami élőt

nem akarok emberek közé menni, pedig muszáj lesz

: toporzékol :

Na, akkor most a lényeg, hogy

Az eltűnt vándorokat senki sem kereste, és a falubéliek sem sokalloták az árat a jólétért. Az öregek szerint régebben még nem volt ilyen nagy étvágyú a tó mélyén lakozó Trutymák, de változnak az idők, mondogatták, miközben az újabb arra tévedőnek hála a következő évben is bőséges lett a gabonatermés, tejeltek a tehenek, és tojtak a tyúkok.

Változnak az idők - sóhajtotta a polgármester, majd aláírta a nyilatkozatot, és arra a csapat turistára gondolt, akik éppen a sötétedő erdőben bolyongtak.

(itt volt egy ösvény... esküszöm! - hangja megremeg - Ez... Mi EZ?)

Tisztelt Ács István polgármester Úr!

Örömmel értesítjük, hogy a DDOP-2.1.1/B Kulturális örökségek védelme kiírás keretében benyújtott Faluház építése és a helyi tó infrastrukturális fejlesztése című pályázatra igényelt támogatási összegre községét érdemesnek ítéltük.

Földalatti pincékben megbújó titkos szervezet tagjai elégedetten mosolyognak.
Projekt befejezéséig vállalt elégedett entitások száma: 1 db

**************************************************************************

Kapcsolódó itt, agymenésért köszönet brainoiznak.

Nők Lapját elemeztünk (a kis vasgyúró fontos kifejezés, illetve egy gentlemannak kötelező kelléke az ing és az öltöny ((bár én beérem azzal is, ha ágyba hozza a kávét)) és meghallgattuk a Riói szerelmet, szigorúan csak azután, hogy felidéztük a Cool TV-s félrefordításokat (különösen légyszerű nézéssel, sajnálat vagyok), közben Fejős Évát olvasok nyüszítve.

Akartam a Szigetről írni, minden napról csak egy mondatot, de nem emlékszem már, melyik nap mi történt.

Kicsit összemosódnak ezek az esték, de abban biztos vagyok, hogy munka után szoknyás-blúzos irodistából átvedlettem bakancsos-zsebesnadrágos rokkerbe, néptáncoltam, félmeztelenül táncoló cowboyokat néztem, kovászos uborkát ettem, ismerkedtem, Fényt ittam, na meg persze koncerteken is jártam, és jól éreztem magam.

Bár ha nagyon akarom, szét tudom szedni, mikor mi volt, de olyan megfoghatatlan az egész - tömeg, sötét, zene, sétapalackban fröccs -, akárhogy fogalmaznám meg, nem adná vissza, inkább maradjon meg az egész egy furcsa masszának.