AnnGel blogja

Szerintem a világ legjobb dolga kisiskolás korú gyerekeket nevelni. Lányom már visszabeszél, ami egészen lenyűgöző, és egyre önállóbbak, egyedül lezuhanyoznak, lányom hajat fésül, az ágyban olvas, fiam mindenféle kitalált gépezet prototípusait próbálja összerakni wc-papír gurigából. Vettünk pár hete tabletet, beállítják maguknak a 20 perces időzítőt rajta, és játszanak rajta (előre kiválogatott, reklámmentes játékokat). Lemennek a kertbe, ha baj van, feljönnek, ha szeretnének piknikezni, visznek le kaját, de előtte megkérdeznek/megkérnek.

Még cukik és lehet őket ölelgetni, meg ágyban fetrengeni velük reggelente. Lehet nekik sztorikat mesélni arról, hogyan éreztem én magam, akkor, amikor annyi idős voltam, mint ők, és ettől van egy csomó kapcsolódási pont (pl én sem szerettem korán kelni). És nem ilyen "nekem is rossz volt, mégis kibírtam" hangulatban, hanem "ez tényleg szar (ANYA, CSÚNYÁN BESZÉLSZ), én sem szerettem, sajnálom, hogy ezzel nem lehet mit kezdeni, bárcsak később kezdődne az iskola".

Érzékenyek a szépre és a természetre, megnézzük a bogarakat közelről, megmentjük a csigákat. Egyik nap rohant fel fiam, hogy az utcában az úttesten van egy süni, lányom lenn maradt védelmezni, nehogy elüsse autó (kisforgalmú utca), fiam felrohant, én meg vittem a szilikon sütőkesztyűt, és együtt megmentettük a sünit.

Szóval cukik.

Legújabb izgalom, hogy egyedül elmennek boltba, viszik a zsebpénzüket, ilyenkor bármilyen szarságot megvehetnek (ANYA, NEM SZARSÁG), és sugárzanak az örömtől, hogy ők ilyen nagyok és önállóak, és megdícsérte őket a pénztáros meg minden.

És jó őket hagyni hibákat elkövetni, bár nehéz. Elmondom én mit gondolok (pl szerintem a kiválasztott kincsesláda tönkre fog menni, ha elásod a kertben), de ha továbbra is ragaszkodik hozzá, akkor igazából az ő cucca, az ő játéka, az ő döntése.

És ez nem jelenti azt, hogy ne lennének veszekedések meg leolvadások, de jobban viselem, és nem mérgezi meg a napomat, és azt hiszem, ez a legfontosabb. Nem szeretném, hogy úgy emlékezzenek rám, hogy anya állandóan veszekedett.

Aztán ezen kívül az utóbbi négy hét highlightjai:

iskolai beiratkozás is megvolt, és fiamat felvették ahhoz a tanítóhoz, akiről nagyon jókat hallottunk. Sajnos az egyik tanító időközben felmondott, nem vesznek fel helyette másikat, hanem két 30 fős osztályt fognak indítani. remek lesz.

elindult a kortárs hiphop fellépésre a próba, jó lesz. vettem magamnak jazz cipőt, wow.

fiam elkezdett hirtelen nagyon jól kijönni a társasházban lakó gyerekekkel, ők is jobban kezelik őt, ő is kompromisszumképesebb másokkal, és simán elvannak 2 órákat a kertben egymást kergetve, és örül neki a szívem, meg így azért elég könnyű gyereket nevelni, na. és szociálisan kicsit gátlástalan, szóval simán végigcsenget mindenkit, hogy jöjjenek a kertbe játszani, és az a legjobb, hogy ettől tényleg mennek.

csütörtökön megyek fonni egy barátnőmhöz! rokkával csinálunk szöszből fonalat, ez már a vég tényleg (de milyen gyönyörű szöszök vannak!).

Messenger üzenetes beszámolókat csak ide bedobálom.

Férjem céges útra ment Kuala Lumpurba, ami azt jelenti, hogy az ő jegyét nem kellett fizetni, úgyhogy soha vissza nem térő lehetőség volt, hogy utána menjek és pár nap szabit eltöltsünk a trópusokon. Egy napot voltam Kuala Lumpurban, utána Langkawira mentünk, ami a helyi nyaralósziget, turizmusra épül, de főleg a környékbeliek járnak.

Egyáltalán nem fizet engem a loop füldugó, de el kell, hogy mondjam, hogy csodálatos, nem csak a repülőn, hanem a reptéren is, a folyamatos zsibongast kiszűri, szóval 10/10.

azsiai orszagokban meleg reggeli a szokás, úgyhogy az első nap a szállodában (ami ott reggel volt, de az én fejemben éjszaka) összeettem minden marhaságot, tom yum levest meg curryt. Voltunk aznap indiai étteremben, hogy valami masalás mocktailt ittam, savanykás-édes-sós volt, nagyon érdekes.

ami fura ott: mindenki tök kedves, és nem próbál meg lehuzni senki, az indiai étteremben szóltak, hogy túl sok kaját rendeltünk, szerintük nem fogjuk tudni megenni, meg kettő vadidegen ember leszolitott, hogy jó a tetovalasom

a másik furcsaság: rengetegen dolgoznak látszólag"felesleges" munkát, van arra ember, hogy a szálloda ajtaját kinyissa neked, a metró megállókban is állnak őrök és figyelik a peront, már a reptéren is eleve rengetegen álltak, akik egyszerűen az utat mutatták, hogy merre menj

bementünk a belvárosba is, és felmentünk az ikertornyok tetejére 6kor, utána néztünk a kivilágított tornyot meg zenélő szökőkutat. késő este elmentünk egy nagyon forgalmas utcába, ahol rengeteg étterem volt, és beültünk enni férjem kollégájával (megint egy olyan étterembe, ahol már korábban voltak). éjfél körül értünk haza, jól bírtam a napot. aztán másnap reggel összepakoltunk, és indulutnk a reptérre hogy tovább menjünk Langkawi szigetre, ahol 3 éjszakát voltunk. Jó éjszakám volt, bár nagyon későn aludtam el, és 9kor mikor keltünk nem igazán voltam magamnal (lelkemben hajnali 3 volt).

KLban elég erősen legkondiznak, úgyhogy mindig van nálam hosszú ujjú, de egyik nap annyira hideg volt a metrón, hogy beparasodott a szemüvegem, mikor leszalltam

Langkawiban érkezés után azonnal másik szállást kerestünk, mert nagyon gyatra volt a miénk, de mikor bejelentettük, hogy kijelentkeznénk, akkor felár nélkül upgradeltek minket egy jobb szobába, micsoda siker.
És annyival olcsóbb ott minden, miközben az átlagkereset ugyanannyi, mint itt.

Második éjszakámon 10 körül bealudtam, örültem is, hogy hah nesze neked jetlag, aztán felébredtem néhány óra után, és éreztem, hogy túl friss vagyok, na de megoldódott, ha elég sokat fekszem vízszintesen, akkor egyszer csak elalszom. este kineztunk egy kirándulást, van itt egy nemzeti park, csakis vezetett hajós túrával lehet bejárni, remek szervezés, osszeszedtek minket a szálláson, oda is vittek minket vissza, ott a túra is elképesztően flottul ment, mindenkire figyeltek, mindent elmondtak. 4 órás volt a program, néztünk halfarmot, halászó sasokat, majmokat, denevereket, adtak ebédet, mindez fejenként kb 10ezer forint, nagyon durva

ez a sziget amúgy főleg a helyiek nyaralohelye, kevés europait látunk, inkább a környékről jönnek ide nyaralni, és talán ezért, vagy nem ezért, de nincsen átbaszósdni, nincsenek rejtett költségek, nem várják, hogy jattoljál, de közben jól szervezettek és pontosak

a majmok amúgy tök békések voltak, elmondták, hogy nem etetik sem a majmokat, sem a sasokat, mert agresszívek lesznek és az ökoszisztémát is felborítja, hogy nem vadásznak. a majmoknak adtak inni, meg szerintem a halakat etették a folyóban, hogy jöjjenek rájuk a sasok

fél négykor értünk haza van, gyilkos kinn az idő (az a szerencse, hogy a hajón legalább a szembeszél hűt), ha süt a nap, az tényleg nagyon durva. a program része volt egy kis strandolás is, na a víz semmit sem hűsít, eskü, 30 fok, aztán kijössz, az sem hűsít, aztán elkezdett szakadni egy kis trópusi eső, az valamennyit segített de annyira mégsem

további fun fact: nem hisznek a késben, vagy nemtom, nem adnak kést sosem semmihez, kanál, villa

minden természeti helyre, de még az egyik felvonóra is ki volt írva, hogy nem vagyunk felelősek a halálodért, slusszpassz

találtunk szuper fás homokos partot, menjünk be hűsölni - mintha a kád meleg vízbe gyalogolnal bele

egy másik nap felmentünk egy hegyre, ahol kb a világ leghosszabb cable car-ja volt, meg sky bridge, tiszta tériszony volt. ez a libegős program össze volt kötve az oriental village-dzsel, amiről számunkra utólag derült ki, hogy simán egy napos program, mert libegő, meg híd, kilátás, 3Ds kiállítás, valami dínós program, 6D? mozi, na ez utóbbi kettőt meg sem néztük, mert mentünk vízesést nézni na és ez a 3D kiállítás indokolatlanul óriási volt és rohadt vicces, RENGETEG képet csináltunk kb fél 11re értünk a libegős parkhoz, 4 körül voltunk a vizesesnel, onnan elmentünk egy partszakaszhoz, ahol furdotunk, és pici rakocskakat nezegettunk, onnan 6 körül jöttünk el. amúgy mindenhova taxival megyünk, nagyon olcsó, de ilyen 20 perces utak 1800 forintok meg ilyesmi 

és akkor itt teszem hozzá, hogy nagyon vegyes érzéseim vannak az országgal kapcsolatban, mert látszik, hogy gyönyörű a természet, ezek a parkok szépen ki vannak építve, már amennyire kell ahhoz, hogy tudd látogatni, ez a híd meg a libegő is brutális pénz lehetett, de van hozzá személyzet, tök flottul szerveznek mindent, de nem lehuzos, tök jó ára van. a személyi jövedelemadó alacsony, áfa alig, a benzin nagyon olcsó. és hát azért, mert van olaj, és hát kicsit diktatúra van. úgyhogy az államnak van pénze ilyesmit építeni, olcsón adni a belépőt, meg alacsonyan tarthatják az adót, meg alkalmazhatnak metroallomasonkent két őrt, aki nézi, hogy nem esel e a peronra meg ilyenek.

az éttermi árak is nevetségesek voltak
utolsó napunkba még belefért egy island hopping, láttuk mindenhol kiírva, hogy van ilyen, de első nap a geoparkba mentünk, második nap a hegyre fel, és úgy számoltam, hogy harmadik nap már pakolás, kicsekkolas, utazás, de rájöttünk, hogy elég 6kor elindulni a reptérre, és kérhetünk 6ig late checkoutot, és akkor belefér egy 4-5 órás program, eszünk, osszepakolunk, még van hol zuhanyozni, és akkor frissen indulunk neki a hazautnak

két szigetet látogattunk meg, az egyik a pregnant maiden island, mert úgy néz ki, mint egy fekvő terhes nő. itt van egy édesvízi tó, amiben lehetett fürdeni. a környezet gyönyörű persze
a szervezéssel annyira itt nem voltam elégedett, kb 100 ember egyszerre érkezett 10 csónakon, és sorba kellett állni belépőért, amit el lehetett volna kerülni azzal, hogy negyedórás turnusok vannak, na mindegy. meg itt nem volt idegenvezető, mint a másik parkban, úgyhogy nem tudtunk meg sokmindent (de elolvastuk a táblákat). innen egy másik szigetre is átvittek, ahol egy órát töltöttünk, de délben tűző napon lehetett volna árnyék nélkül strandolni, ami nem volt csábító (előtte a másik szigeten pont be volt borulva halisten), szóval inkább az árnyékban ültünk és nem volt kp-nk és nem vettünk semmi innit. ez is tök random, hogy lehet e kártyával fizetni, nagyon változó, valami QR kódos megoldást mindenhol elfogadnak, de az maláj banki alkalmazás

szuper volt, és nem lettünk betegek, nem kaptunk el semmit, egy csomóféle étteremben egy csomó kaját kipróbáltunk, meg frissen facsart narancslevet ittunk jéggel meg ilyenek, pedig a jégtől nagyon óvnak általában mindenkit, de hát látszott, hogy ők is zsákban veszik a jeget, nem maguk fagyasztgatják csapvízből.

jaj de jó volt.

Vegyesek amúgy a napok, időnként jobban mennek, máskor meg tök kilátástalan ez a gyereknevelés, pszichológust keresek a fiamnak, de senki nem tudja vállalni, még várólistára sem tudunk kerülni, felháborodott ovis anyuka ír nekem messengeren, hogy viselkedjen már normálisan a gyerekem, szóval jah.

Aztán meg vannak napok, amikor meg remekül elvannak az udvaron, meg végigcsöngetik a szomszédokat, hogy kinél vannak otthon gyerekek, és tollasoznak, vagy együtt sütünk, és a sütit osztogatják a lépcsőházban, és nem kell minden egyes dologért folyamatosan könyörögni. És valahogy nincsen átmenet.

Na mindegy.

Lett egy újabb tetoválásom, meg láttuk a Dűne 2-t, ültettem virágokat, hétvégén Mars terraformáltunk, júniusban három fellépésem lesz két különböző táncstílusban, és ezekre készülök, találtam a közelben thai masszázs helyet, elkezdtünk egyre bátrabban vendégeket hívni magunkhoz estére, és a gyerekek tényleg simán lefekszenek aludni, és mi meg tudunk társasági életet élni (új dimenziók nyílnak meg), voltunk színházban, standupon, imprón, szabadulószobában, jaj meg Piranban is egy hosszúhétvégét, szóval kb ez volt az elmúlt másfél hónap. Szóval amúgy jók a dolgok, csak nem mindig, és amikor nem, akkor meg nagyon elkeserítő, de nem vagyok annyira magam alatt, vagy nem sokáig. És a hétköznapi nehézségekben sokszor meglátom a derűt, és jópofák a gyerekek is, és nem azt érzem, hogy mindenki csak teher, szóval működnek a gyógyszerek, na.

egy szobában vagyok bezárva három napig, ahonnan nem tudok jelezni senkinek, de tudom, hogy kiengednek 72 óra eltelltével, de állandóan visszakerülök oda és kurva ideges vagyok, mert tök unalmas ott, és semmit sem lehet csinálni

egy szekta tagja vagyok, és tudom, hogy ha valami rituálét megcsinálok, akkor nagyobb esélyem lesz szabadulni, de azt is tudom, hogy a rituálén lehet, hogy megmérgeznek

Nagyon élvezem, mikor a gyerekek érvelnek, és igazuk is van.

Én: lányom, mit gondolsz, amikor átjön a barátnőd, akkor tudtok az öcséddel hármasban játszani egy kicsit?
Ő: ő az én barátnőm. Amikor a ti barátaitok jönnek át, akkor mindig azt mondod, hogy nem azért jönnek, hogy velünk játsszanak. Akkor én is mondhatom, hogy barátnőm nem azért jön, hogy az öcsémmel játsszon.

Lányom: anya, az nem igazság, hogy amikor öcsém beteg, akkor ő mehet mamiékhoz, amikor én vagyok beteg, akkor meg itthon vagyok, és te dolgozol.
Én: öcséd még kisebb, amikor nagyobb lesz, akkor majd mellette is tudok dolgozni. Te elég jól elfoglalod magad, és tudok melletted dolgozni.
Lányom: akkor majd nem foglalom el jól magam, hogy ne tudjál dolgozni.

Jogos!

Az utóbbi egy hétben visszatért kicsit a szorongásom, persze tényleg sok dolgom volt, sok apró elintéznivaló (macskának időpont vérvételre, gyereknek időpont pszichiátriára, jelentkezni tavaszi egynapos táborba, jelentkezéslapot kitölteni, gyerek igazolását krétába feltölteni, írni az iskolaigazgatónak, a gyerekektől kikérdezni, milyen legót kérnek a nyuszitól, anyámhoz ezeket a legókat rendelni), nagyobb elintéznivalók (vérvételre menni, kontrollra időpontot kérni) és nem is ez a baj, hanem az, hogy hiába csináltam meg ezeket, mégis az van bennem, hogy biztos van még valami dolgom, valami elintéznivalóm, és érzem a feszítő érzést, miközben tudom, hogy nincsen éppen semmi. mármint a szokásos háztartásvezetésen ja és persze a munkahelyemen kívül, ja meg 5 napja nem pakoltam ki a bőröndből, na mindegy.

Van bennem szégyenérzet is, hiszen annyival egyszerűbbnek kéne lennie az életnek, nem? Van robotporszívónk, meg szárítógépünk, mosogatógép, online rendelem a heti bevásárlást, a gyerek menzáját, rászoktam az aboutyoura, mert rendelek több méretet, ami nem jó, azért házhoz jön a futár, hogy elvigye tőlem vissza a csomagot. Eleve nagyrészt itthonról dolgozom, és nem kell tömegközlekednem napi másfél órát a munkahelyemre meg vissza. Hol van ez az idő, hova tűnik?

Biztos valamelyik bogyó mellékhatása, de régebben kb kéthavonta egy álmomra emlékeztem, most meg minden nap, és olyan random szarságokat álmodok, hogy már le kéne írnom.

• valami posztapokaliptikus világban vagyunk és egy vasútállomás épületében élünk a családdal, a gyerekeink még kisebbek, és nézek ki az ablakon, hogy hova tűnt a világ meg az élet, ami eddig volt
• egy órási panelban lakunk, ahol a nappalink (!) valamiért osztatlan közös tulajdon, úgyhogy bárki szabadon mászkálhat, és a szomszédok egyik este konkrétan egy bált rendeznek a nappalinkban, és én kiakadok, hogy így nem lehet élni
• valahol külfödön vagyok céges úton, és a taxis kiállít egy 2000 eurós számlát és ragaszkodik hozzá, hogy ennyibe kerül az út, én meg visszanézem a mobilomról, hogy mennyit fizettem pár napja ugyanezért az útért, és 25 eurót (álmomban mobilt használni mindig iszonyúan idegesítő, mert nem úgy működik, ahogy akarom), és ezért megvertem (!) a sorfőrt, aki verés közben egy kisgyerekké változott (no comment)

Nagyon izgalmas.

Hú, baromi sűrű heteink vannak, kicsit összecsúsztak a dolgok as usual, mármint ezek jó dolgok, csak aztán jönnek barátok, hogy mikor találkozzunk, és két hét múlvára tudunk időpontot egyeztetni, meg hú, menjünk szabadulószobázni, és akkor azt nézem, hogy az első szabad szombatunk március 23.

Megnéztük a Katonában az Extázist, imádtam, hasonló volt, mint a Magányos Emberek, ugyanaz a a rendező, és bejárható a színpad, a szünetekben felmehetsz a színészek közé, akik még a szerepben vannak, esznek, megkínálnak levessel, vagy együtt táncolunk, na szóval nagyon tetszik ez a koncepció, és persze a darab is jó volt.

És a Katonának a boltjában találtam egy csodálatos Artucci fülbevalót, amit kétforintosból csináltak, zseniális és persze azonnal meg kellett vennem, imádom.

Továbbra is járok erre a hiphop-modern táncra szerdánként, megtanultam a havi koreót, rohadtul küzdök, és gyakoroltam itthon is, de sikerült, és nagyon büszke vagyok magamra és a testemre, hogy ez így megy neki. Rohadt gyors, és sokat megyünk le a földre meg aztán felállunk a földről, szóval tiszta kardio. És nagyon érdekes ilyet táncolni 15 év törzsi hastánc után, mert teljesen máshogy kell forogni, ennek balett alapjai vannak, úgyhogy féltalpon forgunk nyújtott lábbal, miután 15 évig azt hallgattam, hogy soha ne forogj nyújtott lábon, szóval it feels illegal.

Aztán megnéztem egy karika órát (nem azt, ami itt van a közelben, hanem egy belvárosi, ahol közvetlenül a törzsi hastánc órám előtt van, na most az egy másik kérdés, hogy mennyire frankó dolog 60 perc légtorna után még táncra menni, de nagyon más mozgásforma, szóval bírható, de legfőképpen pont munka után de még törzsi előtt van, és attól két sarokra, szóval na), és kiderült, hogy vegyes aerial, nem csak karika, hanem volt silk is, és mióta ki akarom próbálni a silket!!!! És kipróbáltam, és rohadt nehéz, és az edző segített rám tekerni az anyagot, és kettő másik ember segített lejönni belőle, de a kettő között ment a pózolás meg lettek jó fotók, szóval olyan, mintha értenék hozzá.

A hétvégéink amúgy úgy néznek ki a következő hetekben, hogy lesz olyan, hogy Veszprémben vagyunk, aztán lesz olyan, hogy picit külföldön, csak egy hétvégére, ja de megyünk egyik pénteken színházba is, meg vannak a negyedévente találkozós barátaink, akikkel egész télen nem sikerült találkoznunk, na de majd márciusban, aztán mintha lenne egy szabad hétvégénk, de utána húsvét, szóval jah.

Az esküvő aztán szuper volt, bár nagyon fárasztó, mert reggeltől ott voltunk készülődni meg sminkelni, és volt egy csomó holtidő, amikor nem volt dolgunk, de nem volt egy kanapé, hogy addig is vízszintesbe helyezzem magam. 

Voltam endokrinológusnál, és nagyon mérges vagyok rá, mert leszólta a gyógyszeremet, amit 15 éve szedek, felírt helyette egy "kicsit drágább" másikat, ami konkrétan 12x-esébe kerül a régi gyógyszeremnek. Hozzá sem megyek vissza.

Aztán tök jól kitaláltam magamnak, hogy a felszabadult szerdámat majd mivel fogom tölteni, hogy ha úgy alakul, akkor elmegyek karikára, meg találkozom barátokkal, erre pont találtam egy tánckurzust, ami nagyon érdekel, és nahát pont szerdán van, és jó helyen, úgyhogy múlt héten megnéztem az órát, és már a bemelegítésen meghaltam kicsit, majd két napig pusztított az izomláz, de nagyon menő koreográfiák vannak, és az engem nagyon motivál, úgyhogy jó lesz.

A másik, amit sokat nézegettem, hogy van tőlünk 3-4 km-re egy légtorna stúdió, és annyira szerencsétlen a tömegközlekedése a környékünknek, hogy ezt a távolságot bkv-val megtenni annyi idő, mintha az egészet legyalogolnám. Viszont péntek reggel van ott karika, és el tudnék rá menni a gyerek iskolájától egyenesen, már ha persze nincsen meetingem, mint a héten, na de hogy a viharba jövök onnan haza, és ilyenkor mindig előjön az, hogy rettegek a forgalomtól, ezért nem vezetek és nem biciklizek, és mennyivel könnyebb lenne az élet, ha nem fosnék, mert ez a távolság amúgy kocsival 10 perc, szóval jah. Megpróbálok majd ilyen bérelhető elektromos rollerrel menni, vagy nemtom.

A hétvége pedig egészen majdnem pihentető volt, egy csomót olvastam (most éppen A hömpölygő sírt, és kb letehetetlen), meg horgoltam, időnként a kettőt egyszerre, amíg a gyerekek a telefonunkon kockultak (azzal nyugtatom magam, hogy feladatokat oldanak meg, szóval igazából tanulnak).