Ezt mondtátok

  • AnnGel: @isolde: de jó, nagyon menő vagy! (2023.07.24. 23:46)
  • isolde: Tök jó! Én 42 évesen csináltattam az első tetoválást. (2023.07.24. 16:41)
  • isolde: @AnnGel: itt Norvégiában azt az elméletet tolják, hogy a szülőknek haveroknak kell lenni, mert ha ... (2023.06.10. 14:07)
  • AnnGel: @isolde: sajnos nem tudok részleteket, hogy kivel megy hogyan szokott konfliktusa lenni a gyerekem... (2023.06.09. 13:08)
  • isolde: Én pont bírtam anno az oviban a verekedős gyerek anyukáját, mert jó fej volt. De lehet, hogy csak ... (2023.06.09. 07:32)
  • Utolsó 20

2023.05.10. 15:01 AnnGel

Jobb most minden, igyekszem nem minden percet "hasznosan" tölteni, hanem hagyni, hogy az agyam kicsit pörögjön magában. Most tűnt csak fel, hogy általában a buszozás alatt is végig emailekre válaszoltam eddig, vagy chateltem, de most igyekszem csak bambulni, és szerintem ez segít. Most már pár napja jobban is alszom.

Beszéltem férjemmel is arról, hogy úgy érzem, sok dolog pörög egyszerre, táborok szervezése, gyerekek közelgő szülinapja, szolfézs beiratkozás, pedagógiai szakvéleménnyel kapcsolatos egyeztetés, és ezek mind hozzám futnak be, mert minden intézmény elsősorban az anyukának ír. Ha meg ha én regisztráltam egy táborra (mert éppen én értem rá tábort keresni), akkor utána folyamatosan hozzám jönnek az infók, és nehéz meghatározni egy pontot, hogy akkor mostantól delegánék valamit, mert akkor el is kell magyaráznom, hogy hol tartok, meg mi a teendő. Szóval most csináltunk egy közös email címet (ezt az ötletet is tiktok videóból vettem!), ahonnan automatikusan megkapja mindkettőnk a saját emailcímére az üzeneteket, és ezt a közös emailt kezdtem el mindenhol megadni a sajátom helyett. És így ha jön valami infó vagy tennivaló, akkor azt mindketten látjuk, és így van esély rá, hogy nem én intézem az összes ilyet, mert hát úgyis hozzám futott be az email, meg én leveleztem róla, akkor most miért adnám át.

Ezenkívül meg voltunk múlt héten szabadulószobában, Heaven & Hell-ben az e-exitnél, és az elején megkérdezték tőlünk, hogy direkt választottunk nehéz szobát? Úgyhogy már pont izgultam, hátha nagyon nehezet választottunk, de kiderült, hogy annyira összeszokott, rutinos csapat vagyunk, hogy ebből is kiszabadultunk 40 perc alatt, mint az utóbbi néhány szobából, amiben voltunk. Nagyon jó volt amúgy, baromi ötletes megoldások voltak benne, egy csomószor volt sikerélményem is, és tök hatékonyan lehetett haladni, mert lehetett párhuzamosan csinálni a feladatokat, nem az volt, hogy ketten csinálják, hárman nézzük.

És megnéztük a Müpában az Ima című Recirquel előadást, és én már láttam Recirquel előadásokat, és mindegyik tökre tetszett, és persze ez is gyönyörű volt, de 35 perc. 35 perces. 35. Harmincöt. Perc. És persze micsoda 35 perc, tényleg szép, bár kicsit nekem lassú, de attól még szép, de 35 !!??!!! perc. Férjem vette rá a jegyet, így utólag tudtam meg, hogy 6ezer Ft volt fejenként ez az élmény. Én meg azért nem mentem még el a fénymúzeumba, mert 6ezer a belépő fejenként, pedig ott aztán tuti többet császkálnánk 35 percnél. 35 perc. Zokogok.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://anngel.blog.hu/api/trackback/id/tr1718120910

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása