Most ott tartunk, hogy autizmus és adhd gyanú.

Tudom, hogy jól fejleszthető életkorban van, hogy időben vagyunk, hogy megkapja a segítséget, és ettől majd jobb lesz. De közben iszonyúan sajnálom őt, attól félek, hogy az élet mindig nehéz lesz neki, és sajnálom magamat, mert nekem is nehéz, hiszen mégsem növi ki, ez nem lesz magától jobb. Annak viszont nagyon örülök, hogy a gyógypedagógusok ki tudnak járni az oviba, és ott helyben fejlesztenek, nem kell vinni sehova.

Közben a térdemmel is dokihoz járok, két hónapja fáj már, volt UH, röntgen, most lesz majd MR meg addig fizioterápia, mikor lettem ennyire öreg. Még jó, hogy meg tudom oldani munka mellett.

Nyaff.