Aztán azt hetek óta tartó betegeskedésem természetesen akkor érte el egyik csúcspontját, mikor elutaztunk Kölnbe családi találkozóra, úgyhogy rettenetes fejfájásomat, izületi fájdalmaimat cataflammal próbáltam ideig-óráig enyhíteni, hogy legalább ebédelni el tudjunk menni, ha már az idő nagy részét a szállodai szobában töltöttem. De legalább gyerekek nélkül mentünk, az is valami, még ha full beteg is voltam végig. Vasárnap estére tök jól lettem, majd kedd estére bedurrant a torkom, szerda reggel pedig produkáltam egy pozitív covid tesztet, pedig januárban már voltam covidos, ez nem ér. Ezzel párhuzamosan fiamnak lett kötőhártyagyulladása, úgyhogy már megint a világ igazságtalanságán mérgelődhettem, hogy ahelyett, hogy a kanapén bingelhetnék félálomban valami sorozatot egész nap, a hálószobába kuckóztam be, és néztem meg a telefonomon az Uncoupled-ből egy 30 perces részt 6 részletben. Mert tényleg nagyon szuper, és hálás vagyok érte, hogy férjem elment táppénzre a gyerekkel, és ettől feküdhettem napközben, de azért csak bejött 10 percenként, meg akart valamit mondani, meg állandóan hallottam a hangját, és így aludni sem tudok, mert az agyam nem engedi. De legalább feküdtem.
Így viszont három nap alatt túl lettem a nehezén, hétvégén még nem mentünk sehova, de most már várom, hogy találkozhassak ma a barátaimmal, mert amúgy egy hete az egyetlen felnőtt társaságom a férjem volt, és kezdek kicsit befordulni.
Amúgy ha jobban belegondolok, akkor még jó, hogy most lettem covidos, mert ha korábban jön, akkor vagy a fellépéseknek tesz keresztbe (a koncertről így is hiányzott egy alt és egy szoprán betegség miatt, és szólamonként összesen hárman vagyunk, szóval azért ez annyira nem buli így), ha később jön, akkor midenféle karácsony előtti baráti összejöveteknek tesz keresztbe vagy a karácsonynak, szóval talán még ez volt a legkevésbé fájdalmas. Bár erről lehet, hogy érdemes férjemet megkérdezni, aki két céges karácsonyi vacsorát mondott le emiatt.
Aztán azt találtam még ki erre az utolsó három tanítási napra, hogy inkább kiíratom a gyereket, úgyis hiányzik a fél osztály, úgysem vesznek már új anyagot, és annyira elegem van a koránkelésből, hogy inkább homeofficeolok a lányom mellett, minthogy 6:30-kor keljek. Szóval most csodálatosan érzem magam, a hétvégén meg ma is reggel 8-ig alszik mindenki, persze két nap után elkezdtünk mi is egyre később feküdni a férjemmel, mert kibaszott idióták vagyunk, de akkor is. Pokol ez a 8-as iskolakezdés, az egész világot kedvem lenne felgyújtani minden egyes reggel.
Na de nem csak betegség van és koránkelés, hanem még december első hétvégéjén volt csodás táncfellépésünk, aztán másnap a kórussal koncert, és nagyon jól sikerült mindkettő. És megtanultam sushit csinálni, szerintem tök finom, és nevetségesen kevésbe kerül így, úgyhogy most már sosem rendelhetek sushit, ezt is elrontottam magamnak.
Ezt mondtátok