További dolgok, amiket nem mértem fel, mikor gyereket vállaltam: hogy minden nap majd vinni és hozni kell, és nem biztos, hogy a közelben vannak intézmények. Most ez főleg ezzel a sok homeoffice-szal lett szembetűnő, mert ameddig az volt az elképzelés, hogy munkába menet meg jövet visszük a gyerekeket, akkor lehetett arra gondolni, hogy hát úgyis elindulok, úgyis el kell menni otthonról, csak egy kis kitérő. Most, hogy főleg otthonról dolgozunk (ami csodálatos, és nagyon hálás vagyok érte), így nagyon feltűnő, hogy az iskolát megjárni legalább 45-50 perc. Reggel és délután is. Napi másfél-két óra. Ha mindkét gyereket én szedem össze, és a nagyobbikra még várni is kell (mert a szakkör végét nehéz belőni), akkor van, hogy 4 után indulok otthonról, és fél 6-ra érünk haza. Mindezt úgy, hogy van közvetlen járat az iskolához, nem kell átszállni, de általában elmegy az orrunk előtt és 10 percet várni kell rá. Amúgy 1.6 km, én simán lesétálom, de a gyerekek nem szeretik, meg meg is értem őket, délután tökre ki van fingva mindkettő. Próbálom ezt úgy felfogni, hogy a trolizással töltött idő is együtt töltött idő, beszélgetünk, nézelődünk, de nehéz.
És még nem is visszük őket semmi különfoglakozásra, csak ovis-sulis szakkörökre járnak mindketten.
Nyeh.
Közben beteg vagyok már egy hete, pedig mentem betegszabira is, és aludtam napközben, de attól sem múlt el. Kezdte napokig tartó fejfájással, most meg köhögés van, de csak éjjel!! Nagyon praktikus, úgysem lenne más dolgom ugye. De abban a pillanatban, ahogy ellazul a torkom, és már pont elaludnék, rámtör a köhögési inger, és fuldokolva ébredek. Közben a gyerekek acélimmunrendszert fejlesztettek ki, úgyhogy legalább nekik nincsen semmi bajuk.
A két hobbimmal is nagyon összecsúsztak a dolgok, szombaton táncfellépés, vasárnap meg kórus, ez elég borzasztó időzítés, mert egyiket sem hagyhatom ki a másik rovására, és kicsit stresszes mindkettő, mert eléggé utolsó pillanatban állt össze minden, de hát jó.
Közben nagyon várom már a téli szünetet, nem mintha pihentető lenne, de besírok ettől, hogy sötétben kelünk, és indulni kell az iskolába korán reggel. Reggeli ébresztéskor lányom csak ennyit kérdez: máris? Hú, de együttérzek vele.
Ezt mondtátok