Én értem, hogy logisztikailag megoldható, hogy szerda reggel 6:15-kor kelek, elviszem a nagyot az iskolába, bemegyek a munkahelyemre, dolgozom, elmegyek I love textilbe*, 6-ra odaérek kórusra, próbálunk fél 8-ig, és én utána 8-tól 9-ig még megiszom egy italt valakivel, és hazamegyek 10-re, és fél 11-kor már alszom.
És azt is értem, hogy másnap reggel végülis fel lehet kelni megint 6:15-kor, megint elvinni a gyereket iskolába, munkába, munka után karikára**, karika után még táncra, ahol fél 9-kor végzek, fél 10-re otthon vagyok.
De attól hogy ez így összehozható (és úgy érzem magam, mint 25 évesen, gyerektelen fiatal felnőttként), nem biztos, hogy jó ötlet, legalábbis most itt vagyok pénteken délelőtt 10-kor, és még a kanapéról sem tudtam felkelni, úgy ki vagyok purcanva (vagyis de, felkeltünk fél 7-kor, felöltöztem, gyereket öltöztettem, elvittem a kicsit oviba, hazajöttem, na de azóta! a kanapén ülök, na, értitek).
Szóval még ezt majd átgondolom.
*találtam egy tipikusan egyszerű de nagyszerű ruha szabásmintát, nem kell semmit sem szegőpántozni hozzá, mert azt utálom, szóval nagyon fellelkesedtem
**nagyon hiányzik a karika, mármint inkább az, hogy egy olyan mozgásformát csináljak, amit nagyon szeretek és közben rendesen megerőltet, hogy elfáradjak tőle fizikailag is (és nem csak agyilag, mint a tánctól). 7 éve hagytam abbam előtte másfél évig csináltam, és én voltam a legjobban meglepve, hogy simán fel tudom magam húzni, le merek lógni, megy a bicska és egy csomó másik póz, aminek nem tudom a nevét, olyan ismerős volt az egész, elképesztő.
Ezt mondtátok