Ezt mondtátok

  • AnnGel: @isolde: de jó, nagyon menő vagy! (2023.07.24. 23:46)
  • isolde: Tök jó! Én 42 évesen csináltattam az első tetoválást. (2023.07.24. 16:41)
  • isolde: @AnnGel: itt Norvégiában azt az elméletet tolják, hogy a szülőknek haveroknak kell lenni, mert ha ... (2023.06.10. 14:07)
  • AnnGel: @isolde: sajnos nem tudok részleteket, hogy kivel megy hogyan szokott konfliktusa lenni a gyerekem... (2023.06.09. 13:08)
  • isolde: Én pont bírtam anno az oviban a verekedős gyerek anyukáját, mert jó fej volt. De lehet, hogy csak ... (2023.06.09. 07:32)
  • Utolsó 20

2022.05.09. 13:59 AnnGel

A múlt hétnek úgy álltam neki lélekben, hogy végre mindenki jár oda, ahova kell, lehet nuygodtan tervezni, dolgozni. Aztán az egyik gyerek beteg lett vasárnap reggelre, a másiknak meg szóltak az ovijából, hogy a nevelők covidosak, majd csütörtökön nyitnak ki legközelebb. Hát oké.

Szerencsére csak hétfőre kellett így akkor szabit kivennem, mert anyósomék kedd-szerdán már elvitték a fiamat, lányom mellett meg azért elég jól el lehet dolgozgatni. Munka után meg fagyiztunk, ültettünk palántákat az erkélyre, nagyon élveztem, hogy csak egy gyerekem van két napig.

Az erkélyre most egy csomó mindent ülettünk, vettünk palántákat: paradicsom, paprika, eper, és egyéb, méhvonzó virágok. Vetettem magokat is, kicsit megkéstem vele, de csak kikel belőle valami: fordos kel (tavaly is szépen nőtt), új-zélandi spenót (tavaly ki sem csírázott, de most igen), meg valami futónővény, aminek elfelejtettem a nevét. Szeretnék még retket is, mert van még virágládám, csak a föld fogyott el, tudom, hogy az a rekkenő hőséget nem bírja, de max majd nyár végén terem. Nagyon izgi!

Egyre sűrűbbek amúgy a hetek, a cégnél is egyre több program van, céges vacsorák, borkóstolás az irodában, családi hétvége. Egyik nap be is mentem dolgozni, és annyira szocializálódni akar mindenki, hogy aztán munkára alig jut idő. Jól esik ez most.

Aztán hétvégén egyedül töltöttem a szombat-vasárnapot, és csodálatos volt, szombaton varrtam egy ruhát magamnak egy workshopon (egy létező, kedvenc ruhámat másoltam le, és tökéletes lett), délután fél 6-kor azt éreztem, hogy soha többé nem varrok, hazaértem, és elaludtam a kanapén, de vasárnap csak megszerkesztettem egy nadrág szabásmintát, és meg is varrtam gyorsan, mert nem vagyok normális. A hátamnak viszont nem tesz jót. Ja és olvastam is, most Scalzitól a Kaidzsút, és nagyon élvezem.

Amúgy ebben a varrásban most az nyűgöz le igazán, hogy elkezdtem érteni dolgokat. Hogy hogyan kerül bele egy cipzár vagy egy zseb egy ruhába. Hogy hogyan kell átszerkeszteni egy szabásmintát, ha más anyagból, bővebb fazont szeretnék csinálni. Hogyan áll össze egy nadrág. Ránézek egy kész darabra, és értem, hogyan kell összerakni, értem a műveletek sorrendjét. Fantasztikus.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://anngel.blog.hu/api/trackback/id/tr817827311

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása