Ki vagyok merülve minden szinten, nem tudom, mi segítene. Tornázok minden nap, az jó, meg sétálok, tegnap például eltévedtem, és mire gyanús lett, az ikeánál voltam, ami 2.6 km tőlünk. Upsz. Illetve mostanában csinálok magunknak forró csokit esténként, és teszek bele egy kis töményet. Apró lépések az alkoholizmus felé.
Aztán esett a hó is múlt héten, mi meg kimentünk a gyerekekkel hóangyalt csinálni, és kinn volt a szomszéd is a gyerekeivel, hóembert csináltunk, fél 9 volt már, elkésünk az oviból, munkából, de leszartuk. Mert pont ezek a jó pillanatok a gyereknevelésben, amikor ilyen önfeledten örülnek dolgoknak, nem pedig az, amikor minden egyes nap nyúzni kell őket, hogy öltözzenek, siessen, fogadatmegmostad? És tudtam, hogy délutánra meg már elolvad nagy része, vagy megfagy, és talán erre fognak emlékezni, vagy valahol a lenyomata megmarad, hogy a friss hóban játszottunk reggel, és jó volt minden.
Talán azért vagyok így kifingva, mert szüleim pénteken elvitték a nagyot, és azt terveztem, hogy fiammal milyen jól elleszünk, csak egy gyerekünk lesz péntek délután meg szombat délelőtt, és az nagyon laza szokott lenni, mert végre nincsenek konflikusok meg veszekedések, hanem elmélyülten játszódhat amivel csak akar. Persze francokat, rohadt szar kedve volt, csak fél centire tőlem volt képes létezni, minden kellett neki, de semmi sem volt jó, állandóan ki volt borulva, vagy meg volt sértődve. Nehezebb volt vele, mint máskor kettejükkel, és nem erre készültem, kimerített. Vasárnap délután is meg voltak bolondulva mindketten, mindketten azt akarták, hogy játsszunk velük, csak mi, csak velük, ja, és pont azzal a játékkal, ami a tesónál ott van.
Ilyenkor nehéz élvezni a gyereknevelést, meg úgy általában kipihenni magunkat, hogy aztán hétfőn ismét belevethessük magunkat a munkába. Milyen jó, hogy sikerült feltöltődni hétvégén, ugye.
Persze fiamnak éjjel hőemelkedése lett, úgyhogy most itthon vagyok vele táppénzen. Most meg persze semmi baja nincsen, és végre kezd visszatérni az önálló játékhoz is, éppen egy terepjárót tologat elmélyülten az asztalon, amíg ezt gépelem.
Ezt mondtátok