A sok szervezés és aggódás és logisztika között aztán vannak ilyen szuper napok is, mint a mai. Férjem ment a fiamért, én a lányomért, elvittem fodrászhoz, onnan könyvtárba, majd négyesben pizzázás, fagyizás. És ma nem kiabáltam senkivel! Na jó, legalábbis délután.
Fodrászhoz azért mentünk, mert meguntam, hogy utálja a fésülködést, meg bármit, amit a hajával kell csinálni, úgyhogy vágattam neki egy áll alá érő frufrus fazont. Egyelőre imádja. Ezt amúgy egy csomó ideje szeretném, de leginkább családi nyomásra hagytam megnőni, mert hogy kislánynak hosszú haj kell, meg milyen helyes copfosan.
Én is levágattam a hajam a héten. Egy hónapja még a hátam közepéig ért, akkor fül alá érő fazont kértem, de most egy teljesen felnyírt, tetején hosszabb frizurát néztem ki magamnak (úgynevezett pixie cut). Remekül áll és imádom.
Ezt mondtátok