Szabadságom utolsó napja, fiam tegnap mehetett először bölcsibe. A 10 nap szabiból 8-at valamelyik gyerekkel tölöttem, maradt kettő arra, hogy pihenjek. Mérges vagyok és szomorú, és sajnálom magam. Nagyon vártam már, hogy kipihenjem magam, és most úgy kezdek el hétfőn dolgozni, hogy fáradtabb vagyok, mint valaha. Augusztusban leszek még egy hét szabin (balatonparton két kicsi gyerekkel - nem éppen pihentető), utána meg csak karácsonykor. Borzasztóan el vagyok keseredve. Azóta azt számolgatom, hogy hogyan tudnám megoldani, hogy valahogy itt-ott egy-egy napokat beszuszakoljak, de képtelenség annyi plusz órát összehoznom, hogy aztán komplett napokat lecsúszhassak, eleve 8-kor nyit a bölcsi, heti 3x én szedem össze a gyerekeket, ahhoz 4-kor el kéne indulnom, plusz úgy néz ki, hogy heti egyszer szenzomotoros fejlesztésre kell vinni a nagyobbikat, amiről még nem tudom, mikor van (délután? napközben?), meg hogy ki fog vele elmenni, ott megvárni, hazavinni, szóval rengeteg a kérdőjel. Mindig ott van opciónak, hogy este dolgozgassak, de van-e értelme ennyire kifingatnom magam azért, hogy havonta egyszer egy-egy napot meg kivehessek? Nem tudom. Lehet, hogy elhasználgatom a karácsonyra tartalékolt napokat, év végén meg fizetés nélkülire megyek, ha lehet.
Hát ezeken pörgök mostanában, meg fetrengek az önsajnálatban.
Amúgy a gyerekek megint éppen jobban elvannak, fiam egyre többet beszél, inni, traktor, tej, cumi, a többit inkább hangutánzó szavakkal fejezi ki, de az a lényeg, hogy értjük egymást. Kedvenc dalait el tudja úgy dúdolni/mutogatni, hogy megértsem, mit szeretne. Hónapok óta bele van bolondulva a kisautókba, fixen két cumival és két matchbox-szal alszik. Egyre okosabb, komplexebb dolgokat is megért, lehet már zsarolni nevelni, bár továbbra is iszonyú vakmerő. Ha valamivel rossz tapasztalatot szerez, akkor utána óvatosabb vele, és most éppen nincsen egyetlen zúzódás sem a fején, el sem hiszem. A korai ébresztőket is próbálom valahogy menedzselni, van egy bárányos anti-ébresztőóránk, éppen arra szoktatom a gyerekeket, hogy amikor csukva van a szeme, akkor nincsen még mesenézés, mi sem kelünk fel, mert nincsen még reggel, de ők nyugodtan mehetnek játszani. Nem mondom, hogy zökkenőmentesen megy az átállás, de napról napra jobb, és hosszú távon talán hajlandóak lesznek reggelente kicsit elmolyolni, nem pedig a fejünkön ugrálni. Továbbra is szanaszéjjel alszunk, lányunk a mi hálónkban, mi a nappaliban.
A nagylány is egyre zseniálisabb persze, remek a dumája, rohadt jól érvel, meg valahogy megtanulta elolvasni a számokat, és azt is tudja, hány óra van. Fogalmam sincs, mindez hogyan történt.
Ezt mondtátok