Aztán persze fél nap alatt felfordul az élet, a terveim a következő hónapokra. Hétfőn még bérletet vettem kettlebellre, milyen naiv vagyok.
Itt vagyunk már Veszprémben, csütörtök reggel kezdtem el azon gondolkodni, hogy talán tényleg haza kéne cuccolni, szerdán még csak viccelődtünk rajta. Csütörtök este összepakoltunk, péntek reggel elindultunk, és a hétvégén be is jelentették, hogy bezárnak az ovik. Szóval most ez van, öcsém szobájából homeofficeolok, de legalább jó az idő, ki tudnak a gyerekek menni a kertbe, tegnap voltunk sétálni. Anyámmal megbeszéltem, hogy melyik napokon van főzés, melyik napokon rendeljünk. Esténként barátainkkal skypeolunk.
Azt gondoltam, hogy majd egyszer-egyszer úgyis felugrunk pestre, nem pakoltam el mindent, el sem fértünk volna az autóban. Nem tudom, hogy ebből lesz-e valami, vagy pár nap múlva itt is kijárási tilalom lesz.
Ki kell alakulnia egy új rutinnak, rá kéne magam venni az itthoni tornára (persze szalagok, súlyok, jógamatrac mind maradt pesten), nem kéne meghülyülni.
Ezt mondtátok